Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei

Gyulai Pál kiadatlan levelei
13.

Gr. Nádasdy Lipóthoz és nejéhez,

Gr. Forray Júliához

Méltóságos grófné!

Excellenciás Asszonyom!

Hetek óta nem volt szerencsém Excellenciádnak írni. Párizsban beteges állapotom akadályozott, Berlinben pedig a teendők összecsoportosulása. Hála istennek újra egészséges vagyok mi pedig dolgainkat illeti, azok az új félévben a már rendes folyamatba indultak. Így újra megkezdhetem tudósításaim sorát és remélem, hogy e félévben sem kell Excellenciádat olyan dolgokról tudósítanom, melyek elszomoríthatnák.

Párizsi utunkról csak örvendetest és szépet írhatnék, ha nem kellene azt is megírnom, hogy Tamás gróf 290 frankkal többet költött, mint amennyi szorosan véve szükséges volt. Ez mindenesetre hiba, azonban olyan hiba, melyet talán én tudnék inkább menteni, ha nem kellene kárhoztatnom. Párizsban annyi élvezet kínálkozik, hogy az ember elkábul, sodortatik, olyan észrevétlen fogy a pénz, hogy az ember mintegy öntudatlan pazarol. Emellett Tamás grófot a Párizsban lakó fiatal magyar urak társasága kényszeríté nagyobb kiadásra. Az utolsó napokat nagyrészt velük töltvén, kényszerült velük költeni s egyben-másban, ha nem is mindenben, követni példájukat. Egyébiránt dacára mindennek, magaviselete nem volt olyan, mit komolyan megróni lehessen, sőt Rosti, az Eötvös báró sógora, úgy nyilatkozott róla: "Nem hittem ily "homme posé"-nak Tamást." De a hiba mégis hiba marad. Tamás grófnak meg kellene szokni, hogy ne költsön többet, mint amennyit rendel részére a gróf ő excellenciája. Ellenkező esetben mindig pénzzavarban lesz, mi csak kedvetlen hatást tehet reá. E miatt Párizsban nem egy kellemetlen óránk volt, mi azonban teljességgel nem szakította meg eddigi szíves és bizalmas viszonyunkat.

Párizsban, különösen egy hétig, a legszorgalmasabban tekintettünk meg minden néznivalót, minden művészi és történeti ritkaságot. Tamás gróf, ki igen szorgalmas levélíró volt, úgy hiszem, tudósította minderről Excellenciádat. A napok olyan hamar teltek, hogy tovább kellett ott maradnunk, mint ahogy szándékoztunk. Tamás gróf résztvett néhány estélyen is. Ezek egyikében megismerkedett gróf Buol-Schauenstein osztrák külügyminiszterrel és több legitimista és orleanista családdal, akik itt a napóleonista arisztokráciával szemben a jó társaságot képviselik. Meglátogatta b. Hübnert is, ki látogatását viszonozta. Gr. Károlyiakkal, gr. Pálffyval többször volt együtt. Szóval jól töltötte idejét s ez új ismerősei sok szeretettel és becsüléssel viseltettek iránta. Összesen 14 napot töltöttünk Párizsban, mi a nevezetességek megtekintésére bőven elég volt. Egész Párizst ismerni politikai, irodalmi és társadalmi életével együtt, ide egy év sem elég.

Visszaérkezve Berlinbe, tüstént egyetemi dolgaink eligazításához s az órák rendezéséhez fogtunk. Tamás gróf a második félévben a római jog folytatását és végét fogja hallgatni Rudolf tanártól, s a német jog történetét Richthofen tanártól, mi összesen naponként 4-5 órát tesz. Ezenkívül a zongora-, ének- és franciamester már megkezdték rendes óráikat. Korrepetitor még nincs, mert még nincs korrepetálnivaló, de a napokban ez is meg fogja kezdeni óráit. Rudolf megígérte, hogy egy igen ügyes embert fog ajánlani. Ez aztán a német írásban is gyakorolhatja Tamás grófot, mihez úgy látszik, most több kedvet mutat, mint azelőtt. A jogi leckéket én is rendesen járom, mint a múlt félévben.

Tamás gróf igen egészséges s mulatsága sem hiányzik. Többször kilovagol b. Walterskirchennel s eljár a társaságba is. Közelebbről igen jó kedvet okozott neki gr. Széchenyi Béla látogatása. Mintegy három napot töltött itt e derék, fiatal gróf, többször volt Tamás grófnál és részt vett a magyarok estélyében is, mely akkor éppen nálunk tartatott. Milyen kár, hogy a fiatal gróf nem itt folytatja tanulmányait. Senki nem lehetne jobb társa Tamás grófnak, mint ő.

Gróf Forrayné ő Excellenciája, valamint Excellenciád kezeit csókolva, maradtam mély tisztelettel

Excellenciádnak

alázatos szolgája

Gyulai Pál

Berlin, április 24. 856.