Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 1. szám · / · Figyelő

Szirmai Albert: Kacsoh Pongrác

Tizenhat év óta ismertem. Soha mást nem tudtam benne látni, mint a muzsikust. Tágra nyílott, nagy szemeiben valami szent tűz lobogott. Furcsa, tar feje, kissé raccsoló, de mégis meleg, melodikus beszéde, sajátságosan ritmikus járása erősen egyéni bélyeget adtak neki. Nem is lehetett volna más, mint muzsikus.

Pedig élete javarészét a pedagógia emésztette meg. Előbb a gimnázium, aztán a főváros zenei intézményei, amelyeket mind az ő fanatikus hite teremtett meg.

Örök kár, hogy élete utolsó dekádjaiban a zenei szervezkedés igazgatás bürokratikus munkája csaknem teljesen elvonta őt a zenei alkotás teréről. Örök kár, hogy Kacsoh Pongrácnak aktákat kellett szerkesztenie, hivatalos órákat betartani, referálni és városházi urak előtt hajbókolni, hogy megélhessen.

Tulajdonképpen autodidakta volt. Csak a "János vitéz" sikere után mélyedt el a zenei diszciplínákban. Szüntelenül olvasott és tanult azzal a fanatikus szorgalommal, amely egyik legsajátabb egyéni vonása volt. Mikor már a "János vitéz" hírétől és dicsőségétől visszhangzott az ország, Kacsoh a nap jelentékeny részét a zongoránál töltötte, példátlan energiával gyakorolt, hogy fogyatékosnak vélt technikáját tökéletesítse.

És e szikár alakú, aszkéta arcú professzor agyában és szívében termettek azok a melódiák, amiknél szebbeket talán senki sem írt még e hazában.

Én tisztelettel és hódolattal hajlok meg azok tudása és tehetsége előtt, akik a zenei evolúció után új eszközökkel, új formákkal törnek az ideális cél felé. De viszont bátran és állhatatosan teszek hitvallást amellett, hogy csak egy igaz szentség van a zenében: a melódia.

Adhat-e muzsikus szebbet és nagyobbat, mint melódiákat, amelyek milliók szeméből könnyeket fakasztanak?

Elvonultatom emlékezetemben Kacsoh dalait és nem tudok betelni a gyönyörűséggel! Mily gyönyörű vonalai a melódiaképzésnek, mily szent, mily puritán egyszerűség és mily mély, igaz érzés!

Mert Kacsoh melódiái elsősorban igazak.

Kacsoh zenéje a legigazibb zene volt, amit magyar zeneköltő valaha adott.

Ez a ritka Kacsoh hódító sikereinek és ez a nyitja annak, hogyan tudta ez a kolozsvári matematika-tanár egy egész ország lelkét elandalítani és elbűvölni.