Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 1. szám · / · Kosztolányi Dezső: Kerr Alfréd útirajzai

Kosztolányi Dezső: Kerr Alfréd útirajzai
Állatok és lángelmék.

Nincs nagyobb tévedés, mint "esztétá"-nak nevezni ezt a szilaj, zivataros pogányt, a természetimádót, ki nemcsak az erre a célra kikészített iratos mezőn, hanem színházban, könyvtárban, kurtakocsmában, tengerjáró gőzösök fülkéiben, zugszállók piszkában szutykában is az életet habzsolja, mind az öt érzékével. Egy széplélek bizonyára elájulna tőle. Szemléletben nincs is semmi szépészet és nyavalygás. Egyformán izgatja a természet és művészet, mert a kettő egy. Ha például a Pradóban jár és Grecóról, vagy Goyáról beszél s Murillóról is, kit minden műtörténeti divat ellenére bámul, akkor ezek a képek az ő átélésében olyan elemiek, mint a természet, viszont azok a vidékek, melyeket utazás közben magába hasonít, művészetté válnak. Érdeklődése elsősorban a lángelméké, mert azok emberebb-emberek, a természet eleven részei. Az élőket, Shawt és Zolát, fölkeresi dolgozószobájukban, a halottakat sírjaiknál. Épp ilyen figyelemmel nézi az állatokat is, kik némaságukban a titkot hordozzák. Fókájáról, melyet az állatorvos ciánkáli-oltással pusztít el, a pókról és rigóról, kutyáról s macskáról oly meleg vallomásokat találunk itt, akár Flaubertről, Platenről, vagy Boccaccióról. Az állat és lángelme, ösztönösségénél fogva, közelebb van hozzá mint az, ki a kettő közé esik, a nyárspolgár, kinek csak egy szánakozó mozdulata marad. Dionysosi művész, költő.