Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 1. szám
Harmat hull a mezőre, könnyek közt nyílik a szép hajnalka,
Bús az én életem:
Ki nem csordult könny, el nem jajdult nyilallás.
Ha fölnézek a világos égre, azt hiszem, lelkem csupa béke,
S egyszerre csak érzem:
Egemen éjszaka van még, sötét violás.
Ha vasárnap zendül a légben, azt hiszem bennem is él az Isten,
S rekedt kolomp szól:
Megölték, megcsúfolták gyalázatos bűneid,
S a virágok összecsukódnak, szirmuk csupa öreges ránc lesz,
Erősíts, égi harmat!
A remény fonnyadoz s kelyhét bezárja a hit.