Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 24. szám

Lesznai Anna: "Árdeli hold"

Homlokomon a fölkelő napnak kereke ég
De szívemben árdeli szép hold kisértene még:
Messze menyekzős völgyek járulnak elém
Magános jajszó mennybe meredt jegenyén
Bölcs tehenek esteden elrendelt jászolra lelnek
Aklok hivó szavára táltos bőgéssel felenek
Szarvuk messze világít a viola völgy süvegén
Duzzadó tőgyükből csordúl illatos holdbeli fény
Szent állatok ott nőnek bikák üszők jelentős nemekkel
Kuporgón leselkednek kunyhók égő pisla szemekkel
Párálnak a halmok hajlási ízes szederszemekkel
S szénaszaggal szerte szisszenővel remekkel
Túlnan a falun a halmon a lapuló gáton
Harmatcseppek himbálnak gyenge aranyspagáton
A mennybeli ibolya bársony ott sepri a földet
A drágát a meleget a maggal szeretkező zöldet
Galambok sírnak s édes és véres csőrük között
A sebzett égbolt pirosló vére kiütközött
Augusztus - a gólyák lobogó szárnya kereket old
S rajzó rajukra kereken mereven üt most a hold
Lebeg a tollak villan a kajla szarvak hegyén
S lándzsák felelnek a hajlongó puha füvek helyén
Árdeli szép hold ott látott meg engem szűzecskét szegényt
Látta hogy tizenkét évvel akkor láttam először legényt
Látta hogy láttam látta hogy néztem látta hogy láttak
Felettünk hiába fonódtak összefogódó lúcfenyő fekete ágak
- Hej lúcfenyő Luca-nap Lucifer régi regék -
A hold körül csillagverejték kiverte az ég
Homlokomon is kigyulladt az árdeli hold
Keblemben a lélek a lenge a lányos kiholt
Csillagot izzadtam fekete lombbal vertem a mellem
Lihegő szájból illanó éveket kelle lehelnem
Csomóba csapzott köröttem a rozsdás rózsalevél
Hajlongtam himbáltam rázott az éjjeli szél
A juhari karról korai varjú károg felém
S íme elmúló gyenge napoknak szűz örömét feledém
Templom virágvasárnap rózsás processzió
Őszek őzek és erdők tűzhely zörgő dió
Fehérlettek az útak felettem az égbolt mély fekete
Forgott köröttem a gesztenyefának kövér kereke
Gyerekpad bábu képeskönyv kis ezüstpohár
Jaj menni kéne édesanyám már aludni vár
Károg a varjú korai kislány csókja sohase jó
- Ajtók meg falak sikamló surló hűs folyosó -
Már ablakon csendül csillagos éjjel csalóka csend
Már hűtik a testem csokrok és csöbrök fehér vánkosok csalóka rend
Altatják a kislányt a rémült révült szegényt
Ki csókkal és bókkal keblébe mártott nehéz vágykarókkal
Éjjel holdfénnyel - tizenkét évvel - először látott legényt
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ma homlokomon a delelő napnak fénye ragyog
De szivemben árdeli holddal megvert vagyok.