Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 20. szám · / · Figyelő · / · Földi Mihály: Csehov Ivanov-ja a Vígszínházban

Földi Mihály: Csehov Ivanov-ja a Vígszínházban
2.

Mesteri egyébként a maga nemében az egész alkotás. Ivanov egyike a legbonyolultabb irodalmi jellemeknek, amelynek megrajzolásával majdnem minden orosz író kísérletezett. Csehov elsőrangúan megoldotta a feladatot. Él ennek az embernek minden mozdulata, minden sóhaja. Minthogy él Csehovnál minden. Állat, ember, bútor. Vonagló, halálos életet, méltót egy tüdővészes orvos-íróhoz, aki már huszonöt éves korában tudta, hogy alig húsz év múlva eltávozik az élők sorából s élete műve minden körülmények közt csak torzó maradhat.

Csehovnak ez a műve is apró sóhaj-mozaikokból áll. Nem teremt széles, egységes lendületű embereket, hanem porszemekből hordja össze a szobrot. Micsoda embergaléria! Mennyi szomorúság, mennyi mákonyos bánat! Az igazság és becsület Ibseni tragikomikus bajnokától a szótlan kitartott rokonig, aki csak ül a sarokban és némán átmegy a szobán, hogy elfacsarodjék a szívünk...

Tiszta irodalom, a legkülönb fajtából. Ám nem drámai, hanem elbeszélő irodalom. Semmi sem áll távolabb Csehovtól, mint éppen a drámaiság, hát még a színpadi drámaiság! Emberi áldozatai egy megfellebbezhetetlen végzetnek mely a földhöz lapítja őket, nem csak hogy nem cselekszenek, de elfordulnak minden lehetőségtől, amely cselekvésre kényszeríthetne. Csehov, aki Csehonte álnéven humoreszkekkel kezdte a pályáját, úgy került a színpad felé, hogy néhány novelláját egyszerűen párbeszédes formába írta át. Van is egy-két kisebb műve amely mindkét alakban megtalálható. Drámai szerkezete egyik darabjának sincs, a drámai akció a cselekmény felépítése mindegyikből hiányzik s a színpadról sem a drámai hatás ragadja meg az embert, hanem a felolvasott, elmondott novella szépsége. Ám ily módon mindegyik hosszabb elbeszélése három-négy részre volna vágható, hogy színpadra vigyék a mai nézőközönségnek, amely - elvesztve érzékét a tiszta formák iránt - szívesebben hallgat a szóra, mint könyvet olvas. Drámai és színpadi szempontból meg éppen az Ivanov a leggyengébb műve Csehovnak. Kevesebb benne a színpadi akció, mint a Sirályban, de kevesebb, mint amennyi a Vanja bácsiban és a Három nővérben is található. Színpadilag mindegyik felvonásnak alig egy-két jelenete áll meg, a többi lomhán, az epikus ráérésével kúszik - egyhelyben. Csehov drámái egy mondatból állnak: az utolsó felvonás utolsó jelenetében fejezik be. E mellett a drámai jellemzést úgy oldja meg, hogy ahol az elbeszélésben az író venné át a szót, hogy hőse lelki állapotába betekintést engedjen, megereszti a monológok végtelen zsilipjeit, epikailag ez megrázó, a színpadon terhes és primitív.

Amikor színházaink irodalmi műsort állítanak össze, nem a drámai, hanem az elbeszélő irodalom felé nyúlnak.