Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 14. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei (IV.)

Gyulai Pál kiadatlan levelei (IV.)
12.

Berlin, april 14. 856.

Méltóságos Gróf Úr!

Excellentiás Uram!

Betegeskedésem miatt Parisból csak egyszer tudósíthattam. Excellentiádat, visszaérkezve pedig Berlinbe, az órák rendezése s az egyetemi dolgok annyira elfoglaltak, hogy csak most értem rá, mind számadásomat elkészíteni, mind ügyeinkről jelentést tenni.

Ide zárva két számadást van szerencsém Excellentiádnak megküldeni: egyik a rendes havi számadás, a másik párisi utunkat illető, melyről külön számadást méltóztatott rendelni. Mielőtt írnék mindkettőről, bátor vagyok figyelmeztetni Excellentiádat, hogy azon 238 tallér, mi a számadás szerint még ápril 12-én kezeim közt volt, fogyatékán van s az új pénzküldemény elkerülhetetlenül szükséges.

Mi martius havi számadásomat illeti, itt csak néhány pontra szorítkozom, hogy annál bővebben írhassak a párisiról. A 11 tallér és 7 ezüst garasra menő lakatos és asztalos munkát részint a szükség, részint Tamás gróf kényelme parancsolta, miről egy régibb levelemben bővebben írtam. Meggondolva azt, hogy az ezelőtti szállásnak havi díja 47 tallér volt, a mostani pedig csak 36, az igazításokat nem tarthattam pazarlásnak. Hasonlóképp nem késtem azon 6 tallér és 20 gr. árjegyzék kifizetésével is, melyet Tamás gróf azáltal okozott, hogy Excellentiátok arcképeit aranyozott rámákba foglaltatta, azokkal szobáját feldíszítendő. Igaz, e kiadást elkerülhettem volna, de miután Tamás grófnak az árjegyzék kifizetésére pénze nem volt, csak egy oly örömét zavarom vala meg, mi fiúi szeretetének becsületére válik. A két droscke elkerülhetetlen volt. Keller tanárt többször kerestük lakásán, hogy Anmeldungsbogeneinket aláírassuk s nem találtuk otthon. Keller országgyűlési tag lévén, mindig országos vagy bizottmányi ülésekben töltötte idejét s csak reggel jókor volt otthon található. Tamás grófot nem vehetném rá az elég jókor való fölkelésre, kénytelen voltam droscket hozatni, hogy el ne késsünk.

Áttérek párisi számadásomra. Valóban nehezen esik kimutatnom, hogy párisi utunk pénzügyi tekintetben nem éppen a legjobban ütött ki. Én, midőn elindultunk, többször figyelmeztettem arra Tamás grófot, hogy az ott mulató magyar mágnások közt csak mint tanuló lépjen föl, ki a szünidőben néhány napra Párizsba jött, ne pedig mint olyan független ember, ki több időre jött Párizsba lakni, költeni és mulatni, vegyen ugyan részt néhány estélyen, de semmi esetre ne engedje magát a független állású és érvényű emberek példájára oly lépésekre ragadtatni, melyek egyetemi helyzetével ellentétben vannak. Valóban 7-8 napig Tamás gróf magaviselete a legpéldásabb is volt, mint az excellentiátoknak Párizsból megírni szerencsém volt. A napot a nevezetességek, történeti emlékek és művészeti kincsek megnézésével töltöttük, este színházba mentünk s onnan haza. Azonban, miután Tamás gróf találkozott gr. Károlyi Sándorral s más magyar ifjú urakkal, a költség mind növekedett, mit én annyival kevésbé bírtam akadályozni, mert három napig ágyban fekvő beteg voltam, azután is több napig gyöngélkedtem. Mindezzel nem azt akarom kifejezni, mintha Tamás gróf Párizsban valami nagy kihágásokat tett volna, sőt ellenkezőleg, ahhoz képest, amit Párizsban más fiatal emberek élnek és költenek, az ő magaviselete és kiadása mérsékelt volt. Ő sem egészségét nem rontotta, sem annyira bele nem merült Párizs örömeibe, hogy azok kedélyére rossz hatással lettek volna. Mindaz, mi hibáztatható az, hogy 290 frankkal többet költött, mint szükséges volt.

Mint számadásomból láthatja Excellentiád, én elég bőven adtam ki pénzt, minden szükségre és mulatságra annyira bőven, hogy számadásomban bizonyára található pár nem helyeselhető pont is. Ezért azon 290 frankot, mit Tamás gróf ezen fölül költött, teljességgel nem vehettem be számadásomba mint útiköltséget vagy indokolható kiadást, mert Tamás gróf úgy nyilatkozott, hogy az összegről ő fog számolni Excellentiádnak. Talán a 200 frankot nem kellett volna Tamás gróf kezébe adnom, de ha nem teszem, oly összeütközésbe jövök vele, mi őt felingerli, sajnálandóbb lépésekre ragadja s rosszabb eredményt szül. Így is volt egy pár igen kellemetlen óránk. Most már az a kérés, hogyan fog Tamás gróf ezen úgynevezett előlegekből kimenekülni, melyek a Párizsban csináltatott ruha árában majdnem 500 frankot - 200 p. Forintot tesznek? Ha excellentiád ezt az összeget egészen előlegnek veszi, akkor Tamás gróf májusi, júniusi havi pénze egészen fel van emésztve, s Berlinben két hónapig pénz nélkül lesz, miután április hónap pénzéből 36 tallért már rég fölvett s haza érkeztünkkor a még hátralévő 14 tallért is fölvette. Azért az én véleményem az volna, hogy méltóztassék Excellentiád neki elengedni a Párizsban csináltatott ruha árát, azonban a 200 frankot szabadjon nekem havonként per 10 tallér Tamás gróf hópénzéből letörleszteni. Egyébiránt Tamás gróf mentségére bátor vagyok megjegyezni, hogy nagyon tapasztalt és önmérséklő embernek kell annak lenni, ki Párizsban nem költ többet, mint amennyit szándékozik.

Párizsi számadásomat hosszas volna pontról-pontra fejtegetnem. Azért csak a következőkre szorítkozom. Én először a vendéglőben egy 3 frankos szobát vettem ki, azonban rosszul érezvén magam, tüzet csináltattam, mi naponként 2 frankba került. Látván, hogy a 3 frankos szobával nem kímélek költséget, egy 5 frankos szobába költöztem, hova nap sütött, mi a tüzet fölöslegessé tette. Innen van, hogy az árjegyzékben az én szobám díjai 5 frank. Én a 12. Számú szobában laktam, Tamás gróf a 13-ik számban. Azonban Tamás gróf néhányszor az én szobámban reggelizvén és vacsorázván, a vendéglős az én árjegyzékemre írt föl néhány sültet és sajtot, noha én egyszer sem vacsoráztam s reggelire csak kávét ittam. Az utolsó nap 4 ebéd van fölírva. Ennek oka az, hogy Tamás gróf az utolsó nap búcsúra vendégül látta pár barátját, kiknél párszor reggelizett. Még azt is meg kell jegyeznem, hogy azon színházi jegyek, melyeket a portás által hozattunk, nincsenek külön beírva, s a portás árjegyzékében foglaltatnak.

Az egyetemi leckejárást már megkezdtük, valamint a többi mesterek is megkezdték rendes órák adását. De minderről bővebben írok a grófnő ő Exc.-hoz holnap intézendő levelemben.

Excellentiád válaszáért levelem pár pontját illetőleg esedezvén, maradtam mély tisztelettel.

Excellentiádnak

alázatos szolgája

Gyulai Pál

(Folytatjuk)