Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 9. szám · / · Gyulai Pál kiadatlan levelei (II.)

Gyulai Pál kiadatlan levelei (II.)
4.

Méltóságos Grófnő!

Excellenciás Asszonyom!

Excellenciádnak f. hó 5-én írt becses levelét vettem s mély tisztelettel köszönöm azon kegyet, melyet abban irántam kifejezni méltóztatik. Úgy sejtem, mintha Excellenciád óhajtaná, hogy többször írjak. Ez óhajtást parancsnak véve, a legnagyobb örömmel teljesítem s ezentúl minden héten fogok írni.

A farsangon szerencsésen átestünk. Semmi olyan nem történt, mi, akár a jelenre, akár a jövőre nézve komolyabb aggodalmakat okozhatna. Igaz, hogy Tamás gróf néhány egyetemi leckét elmulasztott s havi pénzéből szükségtelen kiadásokat is tett, de az nem nagy baj, kivált ha ígéretét beváltja, mire mindinkább hajlandónak látszik. Igaz, hogy egy kis összezördülésünk volt, de az sokkal szerencsésebben végződött, mint reméltem. Megvallom őszintén, én sem volnék egészen hibátlan. Az esemény röviden ez. A farsang utolsó hetében egy grófné - neve hirtelen nem jut eszembe - jelmezes (costume) tánc estélyt adott. A jelmez természetesen nem volt mindenkire kötelező. Azonban Tamás grófnak nagy kedve jött jelmezbe öltözni, amiben ugyan magában semmi rossz nem volt, de miután nagy kiadást vont volna maga után, sehogy sem volt helyeselhető. Közli velem szándékát. Igyekeztem lebeszélni. Elmondom, hogy amint tárcája mutatja, havi pénzének felét már elköltötte, az Excellenciádtól kapott pénzt részint övre, részint ruhaigazításokra adta ki, huszonhét tallér pedig nem elég oly jelmezre, melyben méltón jelenhetnék meg az estélyen, nekem a pénztárból ilyen kiadásokra egy garast sem szabad adnom, míg adósság csinálásra gondolni sem lehet. "Utána járok a dolognak s meggondolom" mondta s elment Bethlen grófhoz, kivel hasonlóképpen közölte szándékát. Bethlen gróf felszámította, hogy egy szép olasz jelmez, azon értékes késen kívül, mit ő használat végett neki átadhat, legalább is 60-70 tallérba kerül. Tamás gróf hazajövet elbeszélte nekem mindezt s egyszersmind kinyilatkoztatta, hogy minden esetre jelmezbe fog öltözni. Vitatkoztunk. Szóból szó kerekedett ki s én bele estem bizonyos gúnyos hangulatba, mely heves vita alkalmával mindig kifejlődik bennem s melyet nem mindig tudok elnyomni. elmondom, hogy én az egész dolgot csak humorosan tudom felfogni. "Te, hogy örömet okozz oly embereknek, kiket alig ismersz, bút akarsz szerezni azoknak, kik téged szeretnek, két olyan jelenetet szándékozol előidézni, melyek a legfurcsább ellentétben vannak egymással, egyet Berlinben X grófné szalonjában, mást Pesten a szüleidében. Ott derült arccal fognak fogadni, bámulják szép öltözetedet, itt búsulni fognak könnyelműségeden. Miért haboznál? Hiszen itt csak szüleidnek okoznak bőt, míg ott az egész berlini nagy világ bámulatát magadra vonod. Valóban nekem nagy megerőltetésbe fog kerülni, hogy szüleidet keserűség nélkül tudósíthassam e lépésedről." Tamás gróf megharagudott rám. "Miért bosszantasz, miért fenyegetsz" mondta nekem indulatosan. "Éppen nem akartalak sérteni" feleltem nyugodtan, - ha szavaimban valami sértő volt, azonnal visszavonom azt s bocsánatot kérek. Ha megajándékoztál bizalmaddal, el kell tűrnöd, vagy legalább megbocsátanod keserűségemet, mely bizonyára irántad jóindulatomból folyt. Mi a fenyegetőzést illeti, én nem fenyegetlek, mivel is fenyegethetnélek, de azt nem kívánhatod, hogy én szüleid előtt menteni merjem oly lépésedet, melyet mindenki kárhoztatni fog. Egyéb iránt cselekedj belátásod szerint, én többé nem ingerellek ellentmondásaimmal." Ezzel elváltunk. Tamás gróf elment sétálni, azután hazajövet szobájába vonult, anélkül, hogy csak egy szót is szolt volna hozzám. De ebéd felé szobámba lépett s egész vidámsággal mondta nekem, hogy kár volt olyan nagy históriát csinálni a dologból, hiszen ő még szabót sem hozatott, csak beszélgetett s most már a tervvel is fölhagy. Én megköszöntem neki, hogy annyira erőt tudott venni magán, s még egyszer bocsánatot kértem tőle gúnyos szavamért. Vidáman ebédeltünk. Este jelmez nélkül ment el a fentebb említett estélyre s igen jól mulatott.

Pár nap múlva, éppen farsang utolsó napjának reggelén bementem hozzá, hogy figyelmeztessem ígéretére a tanulmányokat illetőleg. Ő azon különös hírrel lepett meg, hogy holnap dineét (sic) fog adni az angol attaséknak és b. Walterskirchennek, akik őt egyszer megvendégelték, mit vissza tartozik adni. E hír engem levert annyival inkább, mert már nem lehetett a dolgon segíteni, a vendégek meg voltak hívva. Ezért más oldalról vettem a dolgot. Először is megkértem, hogy vegyük számba pénzét. Kijött, hogy az egész hónapra csak 25 tallérra van. Ez elég lesz a diné-e, mondtam én jövő hónapi pénzedből fölveszek 15 tallért, mivel, takarékosan költve e hónapi kiadásaidat fedezheted. Csak úgy menekülhetsz ki azon pénzzavarból, melybe a dineé belesodort. Anyádhoz semmi estre ne folyamodjál, miután ő önként 30 tallért adott neked, jóságával nem szabad visszaélnek. A farsangnak vége volt, semmi se akadályoz, hogy egészen tanulmányaidnak élj s ezért bizonyosan kevesebbet költesz, mint másképp. Csinálj a szükségből erényt, ballépésedet semmivel sem teheted inkább jóvá, mintha azt hasznodra zsákmányolod ki. Még sokáig beszélgettünk a tárgy felett igen nyugodtan egymással s Tamás gróf éppen olyan hajlandó volt tanácsomat elfogadni, mint ahogy bánta elhamarkodott dinéjét. A diné tegnapelőtt ment véghez, én ugyan több okból nem vettem részt benne, de amint utólagosan meghallottam igen jól ütött ki, Tamás gróf s vendégei igen jól mulattak, legkisebb kihágás sem történt, sőt a borok nagy része megmaradt. Általában az angol attasék olyan emberek, kiktől Tamás gróf csak szépet és jót tanul. Másnap Tamás gróf e szavakkal lépett hozzám: tegnap bevégződött a farsang, ma szombat, nincs egyetemi lecke, vasárnap sincs, hétfőn kezdődik a böjt és tart egész a szünnapokig.

Így állnak dolgaink s azt hiszem, hogy mindezekben komolyabb aggodalmakra nincsen ok. A közelebbi napokban el fog dőlni, vajon Tamás gróf egész ittléte alatt semmi olyant nem tett, mi akár erkölcsiségének, akár becsületének csak távolról is árthatott volna. Dinéje minden esetre hibáztatandó, mert az kikerülhette volna, miután az angolok csak a casinoban vendégelték meg egy este, neki is úgy kellett volna viszonozni, mikor aztán nem lett volna kénytelen kiadni annyi pénzt. Ő ezt tudja, valamint azt is, hogy Excellenciátok diée-jét rossz néven veszik, miért aggódik is. Nekem érdekében óhajtanom kell, hogy aggodalma ne legyen alaptalan. Egyébként nagy örömmel írhatom, hogy Tamás gróf mindazon körökben, hol megfordult, a legélénkebb részvétre talált és sok olyan ismeretséget kötött, melyek rá a legjobb befolyással vannak. Szóval, ha ígéretének eleget tesz, legkisebb panaszra sem lehet okunk, sőt éppen úgy áldani kell jó szívét, mint szerencséjét.

Holnap a gróf ő Excellenciájához fogom tudósítani a további fejleményekről.

Gróf Forrayné ő excellenciája kezeit csókolva, maradtam mély tisztelettel Excellenciádnak alázatos szolgája

Gyulai Pál

Berlin, febr. 9. 856.