Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 24. szám · / · FIGYELŐ

SZINI GYULA: DEÁK GYULA: BERZSENYI ESTÉJE

(A Színház megnyitó előadása)

December 17-én új színház nyílt meg Budapesten a Helikon helyiségében: a «Színház». Irodalmi színháznak azért nem nevezem, mert igazat adok azoknak, akik azt mondják, vannak jó és rossz darabok, jó és rossz írók, jó és rossz színészek, ellenben irodalmi darabok, irodalmi írók és irodalmi színészek nincsenek, tehát irodalmi színház csakugyan fából való vaskarika. Ezzel szemben azonban az is igazság, hogy a színházi pénztár nem lehet mindig zsinórmértéke a darabok jóságának vagy rosszaságának. A «Színház» altruista vállalkozás akar lenni, de nem akar az irodalomért és irodalom okából meghalni, sőt ellenkezőleg, őrszeme akar lenni azoknak a daraboknak és azoknak a tehetségeknek, akik a többi színházak nagyon is durva rostáján talán épp a finomságuk miatt járnának szerencsétlenül. A «Színház» elsősorban, legalább úgy érzem, az ihletet keresi a darabban és megkegyelmez olyan ihletalkotta műveknek is, amelyek színpadilag kevésbé alkalmasak, mert végeredményben mégis az ihletettség és az invenció a fontosabb, mint bármi. A többi színház tehát csak hálás lehet a «Színház»-nak, amely - amennyiben ki tud fejlődni és alakulni - meg akarja óvni a színműirodalmat attól, amit száraz vagy hideg technikázásnak lehetne nevezni.

A «Színház» igenis forradalmi színháznak indul, a szónak tisztán művészi, minden más társadalmilag vagy politikailag handicapelő értelmétől mentesen. Elsősorban tehát a fiataloké és azoké az íróké, akiknél a fiatalság irreleváns tényező.

Első darabjának, a Deák Gyula «Berzsenyi estéjé»-nek megválasztásában még nem élte ki a Színház teljes programját. Ez a darab azért ment előre, mert magyar tárgyú és magyar írók vállalkozásáról lévén szó, a nekünk mindennél drágább magyar levegőnek kellett az előnyt nyújtani. A niklai kúria magyar urát, a szárnyaló ódák ihletett váteszét színpadra vinni: ez a gondolat Deák Gyula előtt is sokakat izgathatott. Deák áldozatkész érdeme, hogy ezt a csöndesen visszavonult, befelé perzselődött magyar életet elénk tudta varázsolni és lemondott a drámai kirobbanások zajosabb, több sikerrel kecsegtető akusztikájáról. A rezignáció halk drámája ez, egy nekilendülő és apassionatába fúló dráma, de nem maradt szem könnytelen és az előkelőn válogatott közönségen, amely megtöltötte a Helikon nézőterét, a megrendülés hulláma futott végig, a darab vége után is együtt maradt és állva tapsolta a szerzőt, ami az őszinte sikernek kétségtelen jele. Deák színpompás nyelve minden környezetrajznál élethívebben adta vissza legfinomabb árnyalataiban is Berzsenyi, Kölcsey, Dukai Takách Judit irodalmi világának «façon de parler»-ját, szinte gondolkodását is.

A befelé élő dráma sűrűvérűn fojtott jeleneteiben igazán elsőrendűt és művészit adtak az előadó művészek. Toronyi hatalmas Berzsenyije erős kézzel megmarkolt és összefogott, egységes kompozíció, férfiasság és líra van benne egyszerre, büszkeség és félénk lemondás. Toronyi elsőrendű művész és zengő, tiszta magyar beszéde csemege a fülnek. Könyves Tóth Erzsi, akinek úgyszólván órák alatt kellett megbarátkoznia Judit alakjával, amelyet a megbetegedett Ladányi Valéria helyett játszott el, igazi színészvérrel oldotta meg kényes megbízását, bravúros játékával egyik erőssége volt az előadásnak. Nagy Margit a darab legkényesebb, legproblematikusabb jelenetében mutatta meg, hogy szinte csalhatatlan ízlésű, ízig-vérig művésznő. Dárday a Helmeczy biedermeieres, originális alakjában csillogtatta meg előkelő művészetének egy színfoltját, amelynek teljes színpompájára élénken emlékszünk a Hauptmann Gerhard «Téli balladá»-jának magyar előadásából. Boray markáns, erőteljes színész és tud, tud! Makláry a kasznár szerepében zsírosföld-szagú volt, ami - ha komikusan hangzik is - azt akarja jelezni, hogy eléggé meg nem becsülhető jellemző erő van benne és én benne látom a jövő egyik legnépszerűbb, leghivatottabb színészét. A rendezés Szőke Kálmán megértő és megihlető koncepcióját dicséri.

Mindent összevéve: in petto itt van előttünk a «Színház» első estéje, a maga fiatalos nekilendülésével és sokat ígérő sikerével. Talán december tizenhetedike még dátum lesz, amire emlékezni kell. De maga az a tény, hogy a mai mostoha viszonyok közt ez a színház létrejöhetett és megnyílhatott, maga is esemény.