Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 15-16. szám · / · FIGYELŐ

SZÍVÓS ZSIGMOND: ERDÉLYI JÓZSEFRŐL
- Ibolyalevél című első verseskönyve alkalmából. -

Egyszínű sápadt arc, a viasz merev és mégis oly lágy tónusával. Egyetlen élénksége egy-egy gyermekes mosoly és a szeretet láza a szemekben. Hévteli beszéd, a példázatos együgyű hirdetéstől a kispolgári neveltség és a ma kusza elfogultságaiig, mindenről. Mindenről, mint belső ügyéről, sokkal több tűzzel, mint alapossággal, de mindig egészséges paraszti ravaszsággal: hogy alapjában neki mindehhez semmi köze. Minden alatt egyetlenegy ok ő, megközelíthetetlenül, a tisztaság gyermeki illatában: költő, egyetlenegy sugárzó cél, világgá lenni.

Egyénisége egy, a nyelv gyökeréig érző, finom nyelvészeti megsejtésekből táplálkozó stílus. Fiatal, hajlékony, egyszerű és tősgyökerestől magyar. Annyira ember, hogy fajisága, egész származása kitelt azzal, hogy magyarul beszél. Ezután ősi jelképek következnek, talán minden nép költészetében egyek. Apja-anyja: magasság-mélység. Ősi karámok: a természet és társadalom. Egyetemes emberi képek kitudhatatlan világerőkről.

Itt már ütem szabályozza a hangját. A szuggesszció elemi jeleire bekövetkezett a tett: az írás. Könnyű dalolással lebeg tudata felett, ahol lent egy színbe olvadnak a rokon színek és csak az ellentétek virítanak. Vagy mélyen lelkiismerete alatt búvárkodik, ahol a természet csodáinak közös forrása: isten ered. Akár a látnivalók oly egyek itt, akár a látás törvényei, annyi bizonyos, hogy az ihlet igaz ereje szüli ezeket a primitív képeket, melyek ezt a lírát népivé teszik.

Gazdagság-szegénység: ez a két legkorszerűbb tábor, melyekben végül is legmegfoghatóbban színesedik ki kétlaki világszemlélete. Igák és gépek, dűlők és vasutak, gémes és artézi kutak, béresház és kastély vonulnak fel megvívni az ó- és újvilág harcát. Megannyi eleven sors, mindnyája ember.

Ennél teljesebben még nem lát. Itt áll kora kellős közepén, két fenekedő tábor között. Tengerek és vulkánok: önmaga felett, mondván: «Őrjítő szörnyek tanyája bár a mélység s koldusbér jut habár e kincsekért cserébe, gondolatom e vakmerő halász, lebukik értök a titkok tengerébe.»

Ez a megkapó eltökéltség, a hivatásnak ez az egyszerű felismerése magva a költőnek. Ez a megtalált mag bátorított arra, hogy ne azt nézzem, mit ad ebben az összehevenyészett kis verseskönyvben, hanem baráti ráemlékezéssel igyekezzem idézni teljes képét. Maga a rendezetlenül piacra dobott könyvecske verseinek felét sem tartalmazza és nem épp a legszerencsésebbeket. Dalokat, melyek a néppel ölelkező L'art pour l'art virágai. Színesek, illatosak, szerény arányaikban is teremtő erőt sejtetők. Hangjának teljes erejét: ércesebb hullámait csak egy-két verse visszhangozza. Pl. a Biharban című. Ez tömör kifejezések, erélyes színek közül kisugárzó komor, gyermeki áhítatával legszebb írása.

Előszót Szabó Dezső úr, a kiadóvállalat Őessenciája írt a füzethez. Illetéktelen vállveregetés ez, nagyhangú kijelentések és szemet szúró ízléstelenségek kíséretében. Önmaguknak is annyira ellentmondó szóműveletek, kirívó rövidlátás és irigy nagyképűség az egész, hogy elsiklani sem lehet mellette tárgyilagosan.