Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 13-14. szám · / · Szabó Lőrinc: TESTVÉRSIRATÓK

Szabó Lőrinc: TESTVÉRSIRATÓK
NEGYEDIK RÉSZ.

Első gályarab:

Tirilí-tirilí: fuvolázta vigan
a pacsirta fejünk felett;
és láttuk az olasz határt
s a hömpölygő tereket.

A keresztesek nem törtek elő;
pacsirta szólt: Tirilí!
- «Megúnta talán a gyilkolást
Albert, a Cremónai?»

Második gályarab:

Ősz volt, november ... Gyönyörűbb
őszt nem láttam soha.
Napban ragyogott a hegyoldal és
a Pelvoux homloka.

Ezer színben ragyogott a lomb,
az ég, az őszi táj.

Negyedik gályarab:
 

Lobogott, igen, s szebben lobogott
Cambrai máglyáinál.

Eltelt a nap s egy csöppnyi remény
szívünkbe nem köszönt:
- «Halált jelent ez a hallgatás,
ez a földöntúli csönd!»

Ezerötszáz lélek szótlanúl
imádkozott, remegett;
volt sírni való, de egy se sírt,
se vén, se nő, se gyerek.

Első gályarab:

Leszállt a Nap; búcsúsugara
meghozta a holdas éjt.

Negyedik gályarab:

Bent a barlangban elbucsuzott
kedveseitől, aki élt.

Harmadik gályarab:

A sötétben furcsa állatok
nyargaltak föl s alá;
nyöszörögtek a fák; egy nagy denevér
suhant, nem tudni, hová.

Második gályarab:

Kigyúltak a csillagok; a fák
közt megvillant valami.

Negyedik gályarab:

Kigyúltak a földi csillagok is:
a gyilkosok őrtüzei.

Harmadik gályarab:

Virrasztottunk; csönd volt; odabent
csak a fáklya sercegett,
árnyból rajzolva a sziklafalon
baljóslatú jeleket.

Vártunk, vártunk; komor, sötét,
ideges éjszaka;
s megindúlt - (azt hittük) - megint
a kisértetek hada.

Negyedik gályarab:

De nem árnyak... Vas-sisakos katonák
közeledtek a fák között;
jöttek, - kezükben csóva, kard, -
mint véres ördögök.

Sokféle vasuk zörgött; a fény
páncélukon ragyogott;
s elállták barlangunk előtt
a szűk bejáratot.

Kint lárma, robaj, fejszezuhogás;
vadúl vert minden erünk.

Második gályarab:

Isten s Istennek szent fia,
ments meg! maradj velünk!

Negyedik gályarab:

És hirtelen egy tölgy, óriás
fa zuhant elénk... Iszonyú
recsegés, - aztán csönd (csak a bagoly
sírt föl: Tuhí tuhú!)

Utána a másik, a harmadik
s fenyő, ki tudja hány!
S egyszerre láng csapott fel a
szurkos fáklyák nyomán.

Harmadik gályarab:

Lebbent a szél s becsapott a füst
a vörös lángtorlaszon át.

Negyedik gályarab:

Úgy látszik, az ég nem hallja meg
csak a papok szavát!

Második gályarab:

Testvér, ne vétkezz! Tudja az Úr,
mi célja volt velünk!

Negyedik gályarab:

Tudom én is: az, hogy a kín legyen
mindennapi kenyerünk!

Harmadik gályarab:

Áradt a füst, fojtó, nehéz;
mellünk hörgött, zihált.

Negyedik gályarab:

És sok gyereknek az anyja keze
adott könnyebb halált.

Harmadik gályarab:

Kintről nyomták befelé a tüzet:
- «Itt egy se jön élve ki!»
S kacajukra visszamorogtak a
barlang üregei.

Áradt a füst, a könnycsikaró;
pattogtak a tűz-darazsak.
Oltsd! oltsd! - Mivel? - Menekülni! -
S vért ittak a parazsak. [Hová?

Áradt a füst, a torokkaparó;
tüdőnk hörögve zihált.

Negyedik gályarab:

Sok a tűzbe ugrik s úgy keres
könnyebb s gyorsabb halált.

Harmadik gályarab:

Elfordul a férj, nem nézi, hogy
haldoklik hitvese.

Negyedik gályarab:

Másfélezret fojtott meg ott
a füst lassú keze!

Első gályarab:

Ízzott a föld és hasadozott
a kő a sziklafalon;
tűz, láng, ropogás, vér és zokogás,
parázs és barna korom.

Negyedik gályarab:

Végül Textor s mi, többiek,
áttörtük a máglya falát
és összeégve, véresen
kirohantunk a tűzön át.

«Óh Istenem! Szabad ég! levegő!» -
Katonák, fény, sok vad ököl;
még láttam, a füst rőt oszlopa, hogy
toronylik az égre föl...

...Kard, csörgés, dulakodás... Szemem
lefogta valami köd;
egy perc, - és lelkem ott lebegett
a Halál örvénye fölött.