Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · SCHÜTZENBERGER LAJOS : GUSTAF AF GEIJERSTAM
Férfi és férfi, férfi és nő, s a legcsodálatosabb, legfőbb ösztönöst, tudatalattit rejtő: szülő és gyermek viszonya, egymásra hatása a kérdése változatai. Mind a háromnak ugyanaz a mélyen emberi vágy az alapja: társat találhatni az egyedüllétben. Ez a vágy kötözgeti az embereket, de a kötése kiszámíthatatlan, majdhogynem hogy élő, eleven valami. Mint hogyha rugalmas golyók lennének az egyes individuumok, úgy vonzzák, taszítják örökösen egymást belülről, akarattalan, ösztönösen. S e tekintetben férfi és nő, szülő és gyermek közt nincs különbség. Egyforma hatóerejű tényező mind a három. Vonz és taszít, köt és old mindegyik. Örökös válság minden viszony: boldogság vagy boldogtalanság válsága, mert nem a tények döntenek, hanem ami a tények mögött és alatt meghúzódik, a hosszú, belső, titokzatos folyamat, aminek a tény durva kirobbanása csupán. Ezeknek a belső válságoknak skáláját adják regényei.
Az első kérdést Strindberggel való szakítása adja föl neki. Két regénye is bogozza a rejtélyt, a
Másik két kérdése nem is jelentkezik különváltan; csak hol az egyik, hol a másik a hangsúlyozottabb. Férfi és nő egymáshoz való viszonya a gyermekben sarkallik. A gyermek amaz eleven vágy megtestesítője, csomó és hatalom, aki fölébe kerekedhetik a szülők egymásközti válságának, felfokozhatja vagy tompíthatja annak vonzó-taszító hullámzását. Ezért is kettős a szerepe: hatalom, sors, csoda a szülőkkel együttesen, individuum azok egyikével vagy másikával szemben.