Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 6. szám · / · Fülep Lajos: MAGYAR FESTÉSZET II.
Az egész európai képírás, benne a
Az impresszionizmus nemcsak megszakította a képírás történelmi menetét, hanem olyan világnézetet juttatott érvényre, melyre semmilyen más művészet se épülhet. Röviden utaltunk a fejlődési vonalra, mely a képírás egész életén keresztül az abszolút objektivitástól az abszolút látszatig, az időn kívüliségtől a pillanatnyiságig, szóval az impresszionizmusig, vezet. E kettőhöz még harmadik vonal járul:
A képírás legelején az objektíve és időn kívüli állapotban ábrázolt jelenség egyúttal anyagtalan is, mert sík. Az alakok megjelenési formája a képen minden anyagi tartalomtól mentes silhouette. Később mind több és több anyagot vesz föl magába, míg végre eléri a teljes, háromdimenziós testiséget. E folyamat megismétlődik a középkortól a reneszánszig, hol a képírás Michelangelóval éri el az anyag affirmálásának tetőpontját. Az atmoszféra, a fény és a valőr problémáinak fölmerülésével viszont megkezdődik az anyag fölbomlásának, mintegy ritkulásának, könnyülésének, elillanásának folyamata, mely az impresszionizmusban éri el határát. Ahogy az impresszionizmus a valőr-síkkal utal a kezdet silhouttejére, úgy anyagtalanságával is: itt is végső fokot jelöl. Az impresszionizmus teljes föloldása az anyagnak, ennélfogva a formának és ennélfogva a szellemnek. Mert a képzőművészetben a szellem megnyilatkozásának eleme a formát öltő anyag, vagy: a művészet a szellem diadala az anyagon a formával, de az kell hozzá, hogy anyag valóban legyen. A merő optikai illuzionizmus módszerével dolgozó impresszionista festés világnézete végső és dekadens hajtása annak a
Az optikai illuzionizmusnak ez a foka csak a szubjektív idealizmusnak múlt század végi fokán valósulhatott meg. Az impresszionizmus: az idealizmusnak és szenszizmusnak sajátos keveredése valamilyen monizmusban. Itt is az a pontszerűség van benne, mint az időhöz való viszonyában. Minden csak szellem, de a végsőig ritkított és degradált állapotában: a fiziológiai ingerében, a szenzációéban, az érzéki illúzióéban. (Ellentéte a naturalizmus másik lehető tendenciájának, mely a materializmusban gyökerezik: minden csak anyag, szellem nélkül.)
Az impresszionista festéssel szemben fellépő Cézanne-nak reakciót kellett támasztania az impresszionista világnézet ellen is, művészi vállalkozása csak merőben elütő világnézet alapján volt lehető. Cézanne világnézete a valóságos világ valóságának leghatározottabb igenlése, olyan, mint a Michelangelóé. Realizmus - nem új, hanem ősrégi, alapjában ugyanaz, mint a középkoré és úgy viszonylik az impresszionista világnézethez, mint Aquinoi Tamásé a szolipszistáéhoz. Talán különösnek tetszik, hogy festő művészetének legmélyebb gyökerét valahol a skolasztika táján keressük, de valóban csak ott találhatjuk meg. Az ortodox Cézanne a maga realizmusával egy darab középkori világnézetet képvisel az impresszionista környezetben: művészetének ez a legmélyebb, döntő tényezője, innen mindenkinek az a benyomása róla, hogy legméltóbban a valódi «primitívek» között foglal helyet. (E sorok írója nem az egyetlen, aki tényleg a Louvre un. «primitívek kistermében», legrokonabb környezetében, szeretné képeit látni.) Cézanne-ban csak a színek keverőjéről venni tudomást s a festőt világnézete nélkül meg akarni érteni annyi, mint Aischylost a görög mítosz nélkül, a prófétákat az ótestamentumi felfogás, a Mahabharatamot az ős indiai vallás, Dantét a skolasztika, Michelangelót a biblia, Dosztojevszkijt az orosz evangélium nélkül elképzelni. Világnézete, mint a középkoré, dualizmus, mely monizmus felé törekszik, de nem az anyag felbontásával, hanem átszellemítésével éri el. Fönntartja mind az anyag, mind a szellem elvét, de egyiket áthatja a másikkal. Cézanne-nál valami nagyon primitíven anyagi, az anyagok súlya, valami nagyon rafinálttal van együtt, azzal, hogy a súly tisztára színnel fejeződik ki. A kép szerkezetét súlyoknak egymáshoz vonzódása és egymásra hatása adja, az egymásra hatás bizonyos egyensúlyt, szükségszerű elhelyezkedést és végső harmóniát keres, mint a régieké volt, de más eszközökkel. Az egyensúly és harmónia elve képviseli a determináló szellemi momentumot a valóságos anyagok valóságos színében megérzékiülve a súlyok tisztán materiális momentumával szemben. Íme Cézanne művészetének metafizikája. Reakció a kor egész világnézetével, korcs idealizmusával és materializmusával szemben.
A metafizikai, szellemi momentum egyúttal a kompozíció indítéka, mint az volt évszázadokon át, Cézanne világnézete ezért nemcsak reakció, de pozíció is: a kompozíció elvének kemény beleékelése az impresszionizmus libegő káprázat-világába. Immár világos, miért és hogyan következik egyik a másikból - világnézet és művészet - hogyan tételezi föl egyik a másikat. Más modern művészeknél is található bizonyos realizmus, a való világ igenlése - de sehol sincs olyan szívós, olyan mély és elemi erejű akarása, az anyag fölülmúlására irányuló olyan állandó erőfeszítés, mint Cézanne-ban. Ez viszont az ő világnézetének etikai megnyilatkozása.
Cézanne realizmusa, mint művészete, látens lehetőségekkel teli. Több út nyílik belőle. Világnézete, individuális mivoltában, nem válhatott általános érvényűvé s eredeti formájában aligha is válhat azzá. De ahogy a múlt művészetét csak elvek alapján lehet folytatni, úgy a Cézanne művészetében rejlő lehetőségeket csak megfelelő új világnézet alapján lehet kifejleszteni. Ennek hiánya az oka, hogy folytatói közül az egyik irányzat a végső absztrakcióba lyukadt ki, a másik pedig felülmúlatlan naturalizmus és az új elvek keveredésének káoszában leledzik. Hogy a Cézanne-ban rejlő lehetőségekkel mi történjék, nem a vásznon való kísérletezéssel, «kereséssel» fog eldőlni. Csak új világnézet határozhatja meg a kellő utat. S az elvi művészeti kérdések csak ezen az alapon fognak egyértelműen és az önkény kizárásával megoldódni.
*
Visszatérve oda, ahonnan elindultunk: a háború egy lépéssel közelebb vihet bennünket emez új világnézet kialakulásához és megfelelő nemzeti szerephez juttathat az európai kultúra egyetemességében. Nem a háború önmaga (önmagában csak nagy negatívum), hanem az, hogy sok mindent elsöpör és sok mindennek helyet készít. Vele újra a reális
A képírás történetére az objektivitás és látszat, a tér és idő, az anyag és anyagtalanság hármas szempontjából vetettünk egy-egy pillantást. E szempontokból nézve világosodik meg egész fejlődése és mai helyzete, benne a
Sokkal nagyobb dolog ez, mint első pillanatra látszik. A magyar művészet történetének legnagyobb kihatású eseményévé válhat, ha e kérdések itt meggyökereznek. Velük eggyé lényegülve vállalhat a magyarság jelentékeny szerepet az európai népek közös művészi feladatának megoldásában. Velük újra itt az alkalom