Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 15. szám · / · Szabó Lőrinc: Dunántúli idillek

Szabó Lőrinc: Dunántúli idillek
XLVI.

Barátaim, ti fák és nemes erdők
sorstalan érés szenvedélytelen
gyermekei, kik mozdulatlanul
s rejtett szemekkel vizsgáljátok a
sűrűitekben járó idegent,
a féreg-embert, - óh fogadjatok
testvéretekké engem is!... Nekem
nem kell a durva tények szögletes
zaja: nagyobb, tárgytalan szeretet
zenéje nekem örök szívetek
kényszerű csöndje, mert nem közönyös
szemmel nézem a forgó évszakok
mindig különböző és mégis-egy,
örökre névtelen szépségeit.
Én ismertem a ti nyelveteket,
előző életemben én is azt
beszéltem, és ha elfeledem is -:
tudom, hol a föld jós köldöke és
nagy hallgatása ma is ismerős.
Közétek vágyom, - óh fogadjatok
testvéretekké: aki menekül
innen, csak jobb s más életet keres.
Nem gyáva a halott, csak tudja, hogy
minden fűszál értelmes intelem
s arasznyi létnél jobb a gyors halál,
tudja: köztetek lesz élete tisztább
mint a való és valóbb mint az álom.