Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 9. szám · / · Rainer Maria Rilke versei

Rainer Maria Rilke versei
A lapda

Te Gömbölyű, mely két kéz melegét
továbbadod, röpülve, untalan,
mint a sajátod, az suhant beléd,
mi illanó s a tárgyba súlytalan,

még nem dolog, de már elég dolog,
hogy innen a formákba öltözött
földből a testbe át nem párolog:
te röpülés és leesés között.

még tétovázó, ami hogyha száll,
minthogyha vinné ernyedetlenül,
föl, a dobást - s ha hullik és ha áll,
a játszóknak helyet mutat felül
s egyszerre ő lesz a csoport urává,
mely átalakul új táncfigurává.

majd várva, vágyva, olthatatlanul,
a röpte hirtelen elül
s magas kezek mély csészéjébe hull.

Fordította: Kosztolányi Dezső