Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 3. szám · / · Figyelő

Elek Artúr: "Az antik és a modern művészet."

Ybl Ervin tanulmánya az "Olcsó Könyvtárban" (Budapest, 1920)

Ybl Ervin kevés művészetelméleti írónk között a fiatalabb nemzedék szép készültségű képviselője. Évekkel ezelőtt jelent meg első nagyobb értekezése, amelyben az ornamentumok keletkezésének és alakulásának filozófiáját kísérelte meg kifejteni (Az ornamentika, Budapest, 1914.). Más művészetelméleti írókkal szemben megvan Yblnek az a nagy előnye, hogy jelentős tárgyi ismeretek talajáról emelkedik az absztrakció régióiba. Sokat utazott, sok művészeti emléket látott, sokat olvasott hozzá, s ami fő, és elméletíróknál ritka eset: megtanult látni. A látás képessége, mely az érzéklés gyönyörűségének főfeltétele, szinte ellensége azonban az elvonatkozó elmélkedésnek. Nehéz azért elhallgatnunk azt a sejtelmünket, amelyet Ybl legújabb tanulmányának elolvasása csak határozottabbá tett, hogy munkálkodásának igazi helye nem a művészetfilozófia, s hogy akár a művészetexegézis is, akár a művészettörténelem terén fontosabb és hálásabb feladatok várnak reá.

Az "Olcsó Könyvtár"-ban megjelent értekezése amolyan művészetfilozófiai elmefuttatás. Az író párhuzamra ismer az ókori, meg a legújabb művészet bizonyos időszakának alakulásában, s ezt a párhuzamot a két művészet fejlődésének rövidre fogott történetén mutatja ki. Az ókori művészet a hellenizmus koráig túlnyomóan plasztikai felfogású, vagyis erősen térhatású volt. (Csak a szobrászat története jöhet itt számba, mert az egykorú festőművészetnek legfeljebb a főképviselőit ismerjük, őket is csak nevük és munkáiknak leírása szerint). A hellenizmus korában kezd a szobrászat festőivé alakulni és születik meg a tájképes relief. S az ez időből ránk maradt festészeti emlékek is (az alsó-itáliai falfestmények) a formák meglazulásáról, sőt felbomlásáról és a síkbeli szemlélet erősödéséről tanúskodnak. Ybl s előtte már mások is (például Werner Weissbach, az impresszionizmusról szóló kétkötetes munkájában) helyesen minősítették a nápolyi múzeumban és a vatikáni könyvtárban látható falfestménymaradványokat impresszionista művészetnek. A szónak kevésbé pontos értelme szerint, mint a mai nyelvhasználaté, valóban azok is. Ha az ókori művészet evolúciója során az abszolút festői szemlélet felé közeledett, a legújabb művészet az abszolút festői szemléletből a plasztikai szemlélet felé igyekszik. Ahogy Ybl a fejlődésnek ezt az utóbbi menetét magyarázza és példázza, ahogyan az impresszionizmus jelentőségét megvilágítja és értékét felméri s ahogy az evolúció folytatóiban, Cézanneban és az expresszionistákban meglátja és megbecsüli azt, ami értékes bennük, abban annyi a helyes felismerés, művészet imponderabiliái iránt való érzékenység, a józan, sőt bölcs ítélet, hogy szívesen megbocsátjuk érte a tanulmány első felének homályos fejtegetéseit, nehézkes absztrakcióját és kissé ugrándozó gondolatmenetét. Ezért hisszük, hogy a pozitív művészettudomány művelése az, amelyre Yblt igazi képességei utalják. Egyet azonban minden egyébtől függetlenül jobban meg kell előbb tanulnia: az írás művészetének elsajátítható tudnivalóit. Stílusának kifejezéstelensége és fegyelmezetlensége miatt fejtegetéseit nem könnyű követni és még nehezebb élvezni. Művészetről írni - még filozofálva írni is - nem lehet az írás némi művészete nélkül. Ybl Ervin komor felkészültsége, hivatottsága és ideális célokért lelkesedő ambíciója csak önmagához maradna meg hűnek, ha ebben az irányban is tökéletesedésre törekednék.