Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 1. szám · / · Lambrecht Kálmán: Herman Ottó leveles ládájából

Lambrecht Kálmán: Herman Ottó leveles ládájából
PUNGUR GYULÁHOZ [+]

VII. Kolozsvár, 1869. márc. 10.

... F. hó 6-án eldőlt véglegesen az ügyem, még pedig kedvezően, megválasztottak első segédőrnek s van 800 frt fizetésem... e hó 5-én még nem mertem volna megesküdni arra, hogy itt maradok, sok ellenségem lévén, azt hittem, hogy kapnak az alkalmon és megbuktatnak, baj nem ért volna, mert az ujdondászság a Neue Freie Presse mellett biztos volt - az igaz, hogy nem lett volna valami dicsőség s elkereszteltek volna Renegatusnak, de: Noth bricht Eisen! s én Bécs kedvéért, ha nem is ennyire, de sokra képes lennék.

De jó, hogy így jött, maradunk "jeles munkatárs" a Polgár mellett s a végén az sem dísztelen dolog, a civilisatio legkeletibb pontján egy intézet osztályát kellőleg berendezni.

VIII. Kolozsvár, 1870. febr. 9.

...Mindenesetre gondolkozni kell, hogy én az egész könyvtárammal együtt Záhra kerüljek, még pedig minél elébb, mert ha az egyetem ügye megindul, úgy ahogyan meg is fog indulni, akkor alkalmasint olyan változások történnek itt, amelyek sok időre eltiltanak a drága Mezőség meglátogatásáról...

IX. Bécs, ápr. 28-án 1870.

...Brunner [*] nekem azt az ajánlatot tette, hogy költözzem ide Bécsbe, s vegyem át az Orthopterák nemzedék szerinti kidolgozását, subsistentiam tökéletesen biztosítva lesz s ha tetszik, mehetek Zanzibárba és Benguelába is közben-közben. A munka olyan, hogy egész életemet szentelhetem reá. Nagyon valószínű hogy a meghívást elfogadom s 1871 tavaszán, amikor t. i. az erdélyi múzeumot átadható állapotba helyeztem - ide költözöm, látom, hogy abban az erdélyi tudományos corruptióban törekvő ember, kivált az olyan gonosz nyelvű, mint magam - nincsen helyén. Szeretem én Erdélyt, de az is igaz, hogy meguntam a nyomorát is, és itt is az idő, hogy valami főmunkához hozzálássak - elég baj, hogy ott nem tehetem...

X. Kolozsvár, 1870. jún. 22.

Gr. Mikó pártfogása! no hallja kend, már az igaz, hogy bizodalmas egy ember! Megtészem levél útján, mert Ő Excellentiája jelenleg Pesten lehet talán, de már, hogy lesz-é eredmény, azt biz isten nem tudom - tudja magam is ajánlottam magamat, de az eredmény! - lemondottam én arról már akkor, amikor kesztyűt vettem Rettingernél, vagy hol.

Ártani nem árt, ha nem is használ - meg egy kicsit apropos is jön, mert egyúttal magam is juthatok a magas urak emlékezetébe...

Újság is kell! no jó! Finály [*] Pesten járt a Batthyány temetésén, mert ő ráér mind a hat hivatal dacára, Gott gerechter! hot er sich gekooft an hohen Hüt, no lássa! most van fiatal felesége, fia, magas tetejű kalapja, hat fizetéses hivatala: mein Liebchen was willst Du noch mehr?!

XI. Kolozsvár, 1870. júl. 24.

...A polgári tanoda tanáraira megejtették a választást. Brassai felszólításomra azt felelte, hogy nem lehet a corruptióval szemben semmit sem tenni, megválasztották Dr. Császárt és Judalit, tehát ismét en famille vagyunk. Ez a haladás...

Ami a meghívást illeti, nem csak pro forma, hanem igazán köszönöm, de most nem írhatok mást, mint hogy nem hagyom el Erdélyt anélkül, hogy Záhon meg ne fordulnék..., akár egy hónapig ülnék a Botta közelében, küldöztetném magamat a Nagyságos asszony által Gróf Vasékhoz [*] visitába, disputálnék a Nagyságos úrral az isten lét vagy nem létéről s hallgatnám az Elekes német citatumát: das stink in die Musik.

XII. Kolozsvár, 1870. aug. 29.

Barátom!

"Ein Blitz aus heiterem Himmel!" a kocka el van vetve s ha tetszik, az Ön javára.

Az ügy fontos és sürgős is s éppen ezért kurtán, furcsán bánok el vele s felteszem, hogy Ön is példám szerint cselekszik.

Én lemondottam állásomról s lett sok bizottság, capacitatio, feltétel erre is arra is, addig míg reá bírtak, hogy ne menjek el. Főfeltételem az volt, hogy segédet kapjak s hogy ez a segéd Ön legyen. Így is lett. Nekem már mostan csak az a feladatom, hogy kérdjem meg Öntől: akar-e a múzeumhoz jönni egyelőre ideiglenes minőségben, havonként 30 forint fizetés és szabad szállás mellett ha tetszik holnap?

Az ideiglenességbe ne ütközzék meg, mert ez a jövő közgyűlés bizonyosan meg fogja változtatni s ha nem is változtatná, tagadhatatlan, hogy innen több a kilátása valamihez jutni mint a nevelői pályáról.

Evvel mindent elmondottam. De még sem! Ugyanis ajánlom: aludjék reá egyet, azután vessen számot magával s ha elfogadja, írjon nekem egy levelet, amelyben köszönetről stb. szó sem legyen, s amelyet én a választmánynak előterjeszthetek.

(Pungur habozó válaszára a következő levél ment azután).

XIII. Kolozsvár, 1870. szept. 24.

Barátom Pungúr!

Soha nem volt ambititóm valakinek az ízlésére s ebből folyó életbevágó határozataira nyomást gyakorolni, de már azt igenis szem előtt tartottam, hogy "clara pacta, boni amici"! - Ez utóbbi kifolyásának vegye a következőket.

Utolsó levele után meggyőződtem, hogy Ön valamit rejteget előttem s hogy ez a valami csak házassági gondolat lehet, azt onnan tudtam, mert egyéb titkolni valót nem tudtam elképzelni. Történetesen Véghné Ő Ngánál megfordulva, beszéd közben megtudtam, hogy jól sejtettem, dasz nämlich in Ihr Herz der erste Schimmer der Liebe zu leucten beginnt. Ehhez Önnek Herman Ottó bár sötét, de teljes szívből szerencsét kíván - a természetbúvárnak ellenben van egy-két szava, még pedig csak a jövendő viszony tisztázása érdekében.

A természetvizsgálónak az a meggyőződése, hogy Önnek - feltéve, ha pályát cserél - szüksége van néhány évre, amelyben tanulmányainál egyéb gondja ne legyen. Ez természetesen egyéni nézet s én pro és contra csak ösztönszerűen tudnám nézetemet védelmezni, mert a végén is tapasztalásom csak egyoldalú. Távol vagyok attól, hogy az Ön ebbeli határozatára bár a legkisebb nyomást gyakoroljam.

Azt azonban nem mellőzhetem, hogy jövendő viszonyunkat tisztán megállapítsam. A nőtelen Pungúrnak megtettem ajánlataimat, ezekről tehát már nem szólok. A házas Pungúrnak megmondom, hogy jót állok neki az állomás állandósításáért, egyelőre 30 frt havi fizetésért, mely csak növekedhetik és nem csökkenhet, végre szabad szállásért, már t. i. olyanért, amilyennek egy szerény igényű nőtlen ember beérheti és legeslegvégre mind a két Pungúrnak felajánlom legjobb támogatásomat, amennyiben ez a hivatalába való bevezetést illeti.

Jól tudom, hogy Önt e határozott hang gondolkodóba ejti s éppen azért helyén látom az indokolást.

Én ide hoztam egy 11 tagból álló családot, amelynek minden olyan ügye, aminő pld. útbaigazítás, egy rakás intézkedés stb. mind a nyakamban van - evvel tökéletesen beérem. Jól tudva, hogy egy házaspárnak több a szüksége és igénye mint az egyedül álló embernek, nem akarhatom, hogy a reám támaszkodó csapat szaporodjék, mert ha szaporodik, úgy a végin egyre megyen akár magam vennék el nem egy, de két feleséget, már pedig én tudom, hogy miért nincsen egy nem.

Figyeljen még erre is: Ön tanúja volt annak s egyébként is tudhatja, hogy a természettudományokkal való foglalkozás - feltéve, hogy az ember lelkiismerete helyén van - Erdélyben ez idő szerint nem csekély önfeláldozással jár s tehát igen jó, ha az illetőnek kizárólagos gondját képezi - ha nem is örökre, de ideig-óráig mindenesetre. A természetvizsgálónak itt nálunk kettős feladata van, t. i. eredményt kimutatni és propagandát csinálni. Mind a két feladat nagy agilitást követel, a függetlenségről nem is szólva.

Tekintettel ezekre kérem épp oly gyors mint határozott nyilatkozatát s ne feledje el pontosan a határidőt kitűzni, amelyre ide várhatom, mert csak a végső szükség bírta rá a választmányt arra, hogy segédet engedélyezzen s a sok munka sürgős volta bajosan engedi meg a határozatlan várakozást.

Brassai éppen arról értesít, hogy ön a Nagyfalusi papságért folyamodott, mely mintegy 1000 frttal van dotálva, hajlamait tekintve azt mondom: menjen fiam, menjen! prédikáljon, kereszteljen, kössön házassági frigyeket, szaporodjék, énekelje ki a dögöket a faluból - egyszóval tisztelje az istent!

A vicomte Disjonval történetét mai naptól számítva két év múlva beszélem el Önnek s kezeskedem, hogy tanulságos lesz - persze post festum.

Levelét várja barátja

H. O.

XIV. Kolozsvár, 1870. okt. 1.

Barátom!

Utolsó levele arról győzött meg, miszerint eredeti ajánlatom a legválságosabb pillanatban jött az Ön kezei közé s azóta nézetei tökéletesen megváltoztak. A táviratban s az erre következő levélben ugyanis arra fektette a fősúlyt, hogy az állomás ne legyen ideiglenes, most ismét éppen az ellenkezőt akarja s a tanulság az, hogy ön a viszonyok s talán az asszonyok által is tökéletesen le van láncolva. No, de ha belékerült a Prometheus helyzetébe, ne tartson tőle, hogy én meg a sasét vállalom el. Én is a vén Fritztzel tartok: Jedermann möge nach eigener Façon selig werden. Belátom, hogy körülményei olyanok, amelyek a leggyorsabb anyagi segélyt követelik s hiheti, hogy őszintén sajnálom, miszerint nem rendelkezem olyanokkal, az én körömben eredő források csak a jövőben kecsegtetnek s akkor is csak szerény szempontból ítélve elegendővel - a bőség nálunk soha nem uralkodott s nem is fog uralkodni.

No, de most! Ön valami roppant csoda állatnak képzel engemet amidőn felteszi, hogy az én befolyásom a választmányra korlátlan s én kivihetem a segédet is, alkalmazási módját is kényem kedve szerint! Én nem állhatok a választmány elé avval a javaslattal, hogy alkalmazza Önt egy-két hónapra - még pedig azért nem, mert a segéd szükségességének az indokolásánál kimutattam, hogy haladék nélkül is oly segédre van szükségem, amelyet begyakorolni és használni lehessen, azt pedig már pláne kiemeltem, hogy én csak egy-nek a begyakorlására vállalkozhatom, mert bőven tapasztaltam már hogy mi az. Barátom! a vasút harmadik vonata [*] már hozott 2 svéd tudóst - a népvándorlás megkezdődött s a legnagyobb része az én hátamra mászik - elhelyezendő van még néhány ezer tárgy s csak az elhelyezés után következik a vizsgálat és rendezés, amely utóbbira Ön céloz. Ha kapok egy segédet, az egész télen át könyvbe se néz, hanem elkoptatja az ujját a sok gombostűben, azután neki kell menni a tisztogatásnak s csak azután a determinálásnak. Feltéve tehát, hogy Önt ideiglenesen be tudnám hozni, ez Önre nézve sem anyagi sem szellemi hasznot nem hajtana, ergo céltalan lenne. Avval a körülménnyel szemközt pedig, mely szerint én Bécsben is, itt erősen belé vagyok avatva sok munkálatba, nem diszponálhatok másképpen, s a végén is, magamnak is vannak érdekeim, amelyek nem tűrik meg a huza-vonogatást.

Ezekből kiveheti, hogy ideiglenes alkalmaztatása már t. i. az Ön értelmében lehetetlen, de ne legyen ok arra, hogy tervének második részétől: a 2 hétre való berándulásról elidegenítse. Jöjjön csak jöjjön! biztosítom, hogy szívesen látott vendégem lesz.

Mit is írjak még? igen! úgy látom, kissé zokon vette ajánlatomnak egy bizonyos részét s megsértettem vele önérzetét, pedig hiheti, hogy nem rossz szándékból tettem. Hiszem, hogy van nekem egy rakás tulajdonságom, szögletességem stb. effélém, de lelkiismeretemre mondhatom, hogy éppen úgy, amint nem tettem a jót istenfélelemből, nem tettem kegyosztogatási viszketegből sem, mert van annyi eszem, hogy belássam, miszerint mind a két esetben csak rosszat tennék. Teljes életemben fukarkodtam a szeretettel, de aki részesült benne, ez rendelkeztetett szívemmel és zsebemmel egyaránt.

Barátom! Búcsúzom Öntől! Diogenes lettem, a lámpás meg van gyújtva s indulok segédet keresni. Azt írtam a választmánynak, hogy körülbelül 73 proselyta közül csak az utolsó, azaz a 73. állott igazán mellém, most pedig az is elveszett - elsodorták azok a miserabilis mostoha körülmények, amelyeknek eltávolítását Mr. Eötvös az egész tanzsandárság segítségével sem vihette ki.

Nekimegyek még egyszer és utoljára s ha lámpásom most is cserben hagy, elmegyek Brunnerhez és sohasem teszem többé lábamat magyar területre. De még azért is öleli barátja

H. O.

XV. Bécs, 1873. dec. 7.

Nagy férfiú!

Az orsovai postáról csak most, megállapodásom után vettem egy levelet Kolozsvárról, melyben nem volt egyéb egy kivágott újdonságnál, mely szerint "Pungur Gyula jeles természetbúvár 900 rovart ajándékozott a szilágysomlyói tanítóképezdének". - Valami atyai érzelmek szállották meg keblemet. Ezt ne vegye sértésnek. Nem is ezt akarom én itt fejtegetni, hanem azt, hogy Pesten létemkor komolyan szóba hozatott a zoologia érdemesb mívelése s mindenképpen azt veszem észre, hogy az illető elemek bennem keresik a mozgalom megindítóját. Egy társasvacsora alkalmával szóba hozatott a dolog s én kinyilatkoztattam, hogy legelső teendőnk az arra való erők kikeresése, számbavétele, mert csak így van kilátás megfelelő tettekre. Közbevetve legyen mondva, hogy én a mozgalmat nem gyűlésekkel, hanem tettekkel akarom megindítani. Abban a reményben, hogy az Ön intentiói nem változtak, én Önben erőt keresek s kérem, vonja meg híveitől azt a pár percet, amelyet nekem szánjon azután kellő tájékoztatás végett...

(E mozgalom folytatásáról)

XVI. Bécs, 1873. dec. 23.

Engem ez a sok Hof rettenetesen bosszant, álmatlan és ideges kezdek lenni belé s roppantul vágyom ismét valami félre helyre.

Hogy lesz-e valami a "mozgalomból" az a jövő ősszel határozódik, amikor t. i. munkám készen lesz s így több nyomatéka szavamnak is. Annyit tudok ma is, hogy az elemek terrorizáltak és rettentő deprimáltak ott a magyar Bábelben s lehet, hogy ismét gesztenyét kaparok. Különben azt tudhatja, hogy kapartam máskor is sokat és mégis élek.

Üdvözlöm feleségestől, eklézsiástól, mindenestül s maradok barátja

Herman Ottó

cs. k. udvari republikánus.

XVII. Doroszló (Bácsmegye), 1874. márc. 15.

Kedves papom!

Vége a hajrának - én is visszavonultam a pusztába, szent János azonban nem vagyok, mert itt csak pókokkal táplálkozom. Bécsben különben sáskákat is ettem - dosztig - üres óráimban, mely nem sok volt, Brunnerhez jártam s megcsináltam a Decticidák genericus dispositióját...

Mindig szemem előtt állanak Önnek visszavonó szavai s azért gondoskodom, hogy összeköttetéseket szerezzek, mert különben hiszem, hogy a természetvizsgálást szegre akasztja s jó pásztora kezd lenni az eklézsiának. Nem oda Buda! Az isten igéjét hadd hirdessék a rokkantak, aki legény a talpán az dolgozzék a közművelődés sáncain. Hogy önt az indolencia elkeserítené, az eredmény kimaradása kétségbe ejtené! Tartsa szeme előtt, hogy nem jött létre semmi szép, semmi nagy - nem született eszme küzdelem és szenvedés nélkül. Meg kell küzdeni, rá kell szenvedni - olyan legyen az ember, mint az erős rugó, mely csak az erőszaknak enged, minél nagyobb az erőszak, annál nagyobb az ellent állás is s az első percben, amelyben az erőszak csökken, a rugó visszapattan természetes állásába. Ön csak az indolenciával küzd, én a rosszakarattal küzdök, de nem félek s nem lankadok...

Ami engem illet, én már most itt maradok legalább augusztusig, amikor is Kolozsvárra benézek s beköszöntök a régi kérdéssel: "Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagyok? Nem viszket-é egy kicsit a - becsületérzés? Azután megint ide jövök, hogy a pók-opust bevégezzem.

Szedje tehát öszve magát egy epistolára, hadd lássam a kedélyt!

Ennyi a "mozgalom". Pesten aligha lesz valami, ott a nagyoknál túl sok a humbug s a kicsinyeknél túlbősége uralkodik a gyávaságnak, e két faktorral bajos azután a szaktudomány felvirágoztatásába fogni.

XVIII. Doroszlón, 1874. máj. 7. írt levelében biztatja a tücsökbúvár Pungurt, pályázzon az erdélyi múzeum-egylet állattani díjára. Ennek során így folytatja:

Ne habozzék, hanem fogjon hozzá erélyesen és elfogulatlanul... Ne törje eszét a könyvek hiányán, mert nem az a feladat, hogy mások eszét írja az ember, hanem az, hogy saját tapasztalatait adja. Nem könyvekről, hanem prücskökről kell írni.

Nekem az a módszerem, hogy kidolgozom a családokat a magam belátása szerint s csak azután olvasok reá.

Előre tehát. Követelem Öntől, mert unom a hangját, mely újabb időben roppantul tiszteletes lett. Béküljön meg a manóba valami állapottal, a nyomorral is, maradjon híve s megszereti, ez lesz Önnek legjobb barátja, ez nem frázis, mert én tapasztalom.

XIX. Doroszló, 1874. júl. 27.

...Abban a reményben, hogy Ön ez egyszer "meg" - és nem "félre" értett, bezárom levelemet. Keressen fel egy pár sorral, bármikor szívesen felelek, de vegye tekintetbe, hogy nekem se kenyerem, se hajlékom, bolygó vagyok s így a percnyi megállapodásokat oly munkára kell fordítanom, amely legalább bolyongásomat biztosítja s fenntartja bennem a tudatot, hogy valamit teszek ami szép és hasznos, mert nekem e tudat életem is. Mihelyt helyzetem némileg szilárdul, minden jó törekvés áldozatkész támogatót talál bennem, Ön éppen úgy, mint sok más is.

XX. Doroszló, 1876. jún. 24.

Levelét vettem s rögtön is válaszolok. - Nem tudom, hogy mi kedve lehet Önnek az érintkezést folyton folyvást nehezíteni? Jónak találja engemet az egyiptomi monopolistákhoz hasonlítani, holott ha önmagától kérdi, hát önnönmagát meghazudtoltatja: mert Önnel szemben is terjesztő voltam, mi eo ipso kizárja a monopolizálási hajlamot.

Gondolkozott Ön valamikor behatóan a civilisatió menetéről? rúgókról, eszközökről, a reactióról, szolgalelkűségről, mely a tudományban is ténykedik? Sohasem! Azok a táblázatos Redtenbacherek mit értek el? Az abszolutizmus szolgálatában a szabad gondolatot, a szabad vizsgálódást béklyóba verték s ma a kikacagottak - Darwinnak egy könyve felköltötte az elaltatott szellemet, s korszakot alkot.

Én egyébiránt megnyugszom. Tudományos irányomat helyesnek ítélték szakom legnagyobb auktoritásai, specifikus magyar irányát Kossuth Lajos: nem bánom, mondjon s tartson róla akármit a sz. nagyfalusi pap.

Kellett Önnek?

És minthogy engemet erős meggyőződés vezérel s én nem magamnak, hanem meggyőződésem szerint a magyar nemzet művelődésének élek, hát nem támogatok semmit, ami uszályhordozás.

XXI. Bpest, 1877. okt. 16.

Hogy ön a papi pályát a tanárival cserélje föl, azt én nemcsak előnyösnek, hanem okvetlenül szükségesnek találom, mert tehetsége és hajlama szerint az utóbbival jobban fogja megszolgálni a társadalmat, főképpen pedig a magyar közművelődés ügyét, mint valaha megszolgálhatná az előbbivel.

Úgy is tudja, hogy én mindig azon voltam és vagyok, hogy Önt valamiképpen mostani helyzetéből kiragadjam, mi talán már meg is történt volna, ha pályakezdő nem családos ember, ki könnyebben mozoghat.

Elég baj, hogy odáig hanyatlottunk, miszerint a család akadályt képez, de már úgy van!

Nekem az a szándékom, hogy Önt az esetre is, ha a zilahi polg. iskolánál nem találna alkalmazást, valamely iskolában alkalmaztassam, de ha Zilahon nyer, ennek kiválóan fognék örülni, mert szeretném, hogy az országnak e - természetrajzilag - merőben ismeretlen helyén lenne emberünk, aki kellő buzgalommal eljárna kimondhatatlanul fontos ügyünkben.

XXII. Bpest, 1878. febr. 17.

...Minthogy nekem se családom, se otthonom nincsen, az tartotta fenn szívem melegét s a kedvet, hogy azokban gyönyörködöm, akiket a magyar tudománynak megnyerek - ha hiba esik s csalatkozom, ez nekem éppen úgy fáj, mint fájhat az apának a gyermekében való csalódás.

 

[+] Pungur Gyula (1843-1907) előbb szilágynagyfalui lelkész, majd zilhai polgári iskolai tanár, végül a magyar ornithológiai központ titkára. Első tanítványa, valósággal neveltje volt Herman Ottónak, aki életrajzát is megírta. (Aquila XIV. köt. 1907.)

[*] Karl Brunner von Wattenwyll (1822-1914) ismert bécsi ortho-pterologus, aki Herman első tudományos szárnypróbálgatásait melegen felkarolta.

[*] Finály Henrik filologus (1825-1898), kolozsvári egyetemi tanár, azon időben az Erdélyi Múzeum Egylet titkára.

[*] Az erdlyi gróf Wass család, Wass Bélával, a koalíció főispánjával abban az időben barátkozott meg H. O.

[*] Ekkor nyílt meg a kolozsvár-nagyváradi vasútvonal, addig Kolozsvárról a Biasini szálló társaskocsija közeledett Nagyváradra.