Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 23-24. szám

Barcsai-Fehér Géza: A cirkuszban

Magosan mint a sas, mely száll királyi szárnyán,
A művész könnyedén lebeg a föld felett.
Mozdulatlan szeme elbűvölten mered
A cél felé, mely int, mint biztató szivárvány.

Felnéz egy szőke fej, finom, miként a márvány,
A szeme csillagpár, mely félőn megremeg
És ajka szótlan bár, így kéri az eget:
«Uram, vigyázz reá, ne hagyd, hogy vesszen árván!»

Oh édes szőke főm, szivárvány, szép s hideg! -
Te művész, aki jársz mosolyogva tán a síron! -
Te hír s halál között lengő fonálideg! -

Nem sorsom rejtitek? - Jaj meg nem fejtitek! -
Mert én ma sem tudom, Olgám, mig versem írom,
Mit áldjon bent a rim: bölcsőm vagy tán a sírom. -