Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 21-22. szám · / · Haraszti Zoltán: Rozványi versei

Haraszti Zoltán: Rozványi versei
4.

Az elhivatottság mély és intenzív érzésével Ady Endrét juttatja eszünkbe. Minden, ami embert és magyart érdekelhet, annyira benne van Adyban, hogy bárki mai költőről is szólván, lehetetlen a vele való kapcsolat elől kitérni. Különösen áll ez Rozványira, aki egyenesen azzal az igénnyel lép fel, mint aki az Adyval elhallgatott hangot akarja megszólaltatni újra, - sőt, mint aki új csapást akar törni Adyn túl is.

«Ady Endre! Ha mi új és hitváltott erők
Eszünk ágyásira fogadunk őstalajnak,
Akkor lelkünk arany-októberében
Egyformán bora terem magyarnak és nem-magyarnak»

vallja hetykének ható, s éppen itt igazságtalan, mert nem eléggé megértő bizakodással, - de ez a felfokozott öntudatosság még élesebben mutatja, honnan ágazik el útja az Adyétól. Ady elsősorban - és mindig - a magyarság költője. A magyarságából indul ki, s minden megnyilvánulásában, minden más fajtól különbözően magyar. A magyarságán keresztül lendül a végtelen felé, s jut el a legmesszebb horizontokig. A víziójának is konkrét, megfogható valósága van (ebben rejlik különben a roppant szuggesztivitása). Ady, az elboruló próféta, csak a tragédiát látja, s a végtelen számára már csak halálos vigasz. Rozványi, éppen fordítva, az egyetemesből indul ki, számára a végtelen jelenti a mindennapot. Nem misztikum neki a végtelen.

«...teste sem volt semmihez a földön,
Nem volt már teste kínhoz, borhoz - s börtön
Nem a bús, földi mérték volt neki,
Hanem a végtelen...»

írja egyik legszebb és legjelentékenyebb versében. De ez az elvonatkozása nem állandó. Egészben véve, optimistább és reálisabb. A Halottak élén biblikus komorsága feloldódik nála himnikus, hívő mámorrá.

Adyból nőtt ki, egy-egy versében még megvan a hangulati emlék is, de a maga útján jár már. Nem a tajtékzó erőlködés akarja itt váteszi ihletté mímelni a lélektelenséget: ez az utánzó dolga. Ami benne Adyból való, természetességgel szervesedik át költészetébe. A legtisztább értelemben vett tanítványa ő a legnagyobb és legmagyarabb magyar költőnek.