Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 9-10. szám · / · Figyelő

Sós Aladár: A Chesterton-fordításokról

Emberfölötti feladat hiánytalanul visszaadni ezt a látszóan egyszerű stílt - jegyzi meg Kosztolányi az új magyar Chesterton-fordításokról írott figyelőjében - és nem gondoljuk, hogy bárki joggal könnyebbnek találhatná ezt a feladatot. Chesterton egészen sajátságos mondanivalója számára egészen sajátságos stílust teremtett magának, amelynek alapvonása a legszigorúbb szabatosság. Olyan szabatosság, amelynek világosságánál és pontosságánál hevenyészett ötleteknek tűnnek föl a modern filozófiai és szociológiai elméletek. Nem a tréfái, paradoxonjai és torzításai semmisítik meg e teóriákat, hanem a rendkívül élesen megfogalmazott érvei. Az elméssége csak kihasználja azt a győzelmet, amit a logikája arat. Azonban nemcsak a szinte skolasztikus élességgel exponált mondanivalóknak gyakran suhancos tréfákkal való fűszerezettsége teszi könyveit oly nehezen fordíthatóakká, hanem helyenként a vallásos miszticizmusba ömlő elmélyedése is egészen újszerű, magával ragadó pátosza is.

A most megjelent Chesterton-könyvek közül Hévey Gyuláé, aki az Orthodoxy-t fordította le Igazságot! címen, inkább az objektív tartalmat igyekezett visszaadni. Fordítása ennek megfelelően főleg könnyen érthető égre törekszik. Stilárisan azonban messze mögötte marad feladatának. A kísérő motívumok sokat halványulnak nála. Néha-néha, mintha meg is fésülné Chestertont, tartózkodóbbá lesz magyarban a tónusa. Csattanók tompulnak, egy-kettő el is hal. Az író mondanivalói szürkén és fénytelenül kerülnek ki a fordításból.

Hevesi Sándor fordítása viszont inkább Chesterton szellemességét, mint filozófiáját szolgálja. Az ötletek mind életben maradnak a magyar talajban is, de valami pongyolaság ernyeszti a mondanivalók feszerejét. De eltekintve a fordítástól, azt a vállalkozást, amely három könyv kiszakított részeiből szerkeszt össze egy kötetet - nem tartjuk szerencsésnek. Ez mindig homályhoz, csonkításokhoz és önkényességekhez vezet. Kötet lehet belőle, de könyv soha. Kivált akkor, ha még a közölt részeken belül is fejezetek vonatnak össze, sőt hagyatnak ki teljesen. Így például: A modern rabszolga című fejezet a Sincerity and the gallows (Az őszinteség és az akasztófa) és a The modern slave (A modern rabszolga) című fejezetekből lett összevonva a közbenső két fejezet kihagyásával. A nevelés vagy a nagy tévedés a gyermek körül című ciklusban a Mrs. Grundy alázatossága és A képmutatók iskolája címűek között három fejezet kimaradása deformálja a fordítást.

Ezekkel a hiányokkal szemben csak gyöngén kárpótolhat bennünket az, hogy a fordító bevezető tanulmány címen a «Heretics» és a «What's wrong with the World» című kötetek a szövegben nem közölt fejezeteit kivonatolja.