Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 5-6. szám
Eljő a nap midőn e büszke vállak
gyöngyfényű márványálma éjbe sápad
s százlángu két szemed tört lesz s fakó
mint hűvös alkonyfényben téli tó.
S a gyönyöröknek ringó palotája
az Idő komor lépteit nem állja
és szürke lesz elektromos hajad
mikor a mákkoszorús ifju, szép alak
a halk álommal melletted megáll majd.
Dús koszorúján ópiumvirág hajt
s nehéz illat száll lehajtott fejéről.
Halkan susog az altató nagy éjről
s előtted felrémlik még ifjúságod
és szépséged, mely szürke ködbe szállott.