Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 5-6. szám · / · Réti István: Képzőművészeti nevelés

Réti István: Képzőművészeti nevelés [+]
II.

Közhely, de igaz, hogy a rajz műveltségi tényező. A rajz - mondotta X. úr - egyetemes közlési mód és eszköz bizonyos fajtájú mondanivalóink számára és éppen mint ilyennek - szerinte - háttérbe kell szorítani a nevelésben a művészeti vagyis tisztán látszati ábrázolást. Igaz-e ez?

Az előbbi, a közlési célú, mondjuk tudományos, vagy szerkesztőrajz a valóságos térviszonyokat akarja kifejezni, a dolgok látszatától a valóságos formájuk s kiterjedésük megismerése felé vezet, a látszati formától a "létformához" - a Hildebrand-féle terminológia szavával mondva. Ebben a rajzban megállapíthatók bizonyos törvényszerűségek, örökváltozhatlanok a geométer számára, aki a valóságból csak a mechanikusat, a holtat, a megismétlődőt fogja fel, a geometriai formákat és térviszonyokat. Mint ahogy ez a praktikus célú rajz csak illusztrációja annak, amit a nyelv és matematika pontosabban meghatározhat.

A művészeti ábrázolás ellenben a teret és formát egységes látszati képpé alakítva, szemünkön keresztül, kevésbé pontos, kevésbé informatív, nem értelmi, de inkább érzelmi hatást akar kiváltani. Rövidség okáért ezt esztétikai hatásnak nevezzük.

Tehát két fordított folyamatról van szó: az egyik a látszatból a valóságot, a másik a valóságból a látszatot szűri le. Az egyik az értelemhez, a másik a kedélyhez szól. Amaz a tényekről számol be, tehát fictio, emez az érzésekről, hatásokról, tehát realitás. Egyiknek célja a hasznosság, a másiké a gyönyörűség. Amannak szülője a külső szükségesség, emezé a lélek önszükséglete, hogy magamagát revelálja. Amaz a technikai haladásnak segédeszköze, ez a kultúrának egyik fő terméke, az az emberiség fizikai, emez a lelki életében játszik nem egyelően fontos szerepet. Míg amarról nem lehetne azt állítani, hogy az értelem legmagasabb fokú működésének a produktuma, a művészi rajz - az emberi szellem legmagasabb rendű tevékenységeinek jegyét hordja magán: az érdeknélküliséget.

A magyarázó rajz a téri valóság pontos leírása, a művészi ábrázolás a rajzoló és festőművészet, s általában a művészet külön valóság, az életnek társvalósága, részese az élet életének, vágyainak, szükségleteinek, kifejezője akaratának, rezonátora érzéseinek, gondolatainak, tükre örömének, fájdalmainak, finomítója, nemesítője, melegséget, tisztaságot, a szépség derűjét, vigaszát viszi bele az élet háztartásába, s az életnek önbecsérzetét öntudatra hozza, fokozza.

Ostwald a három főkultúrtényező: a tudomány, a vallás és a művészet között ez utóbbit teszi az utolsó helyre jelentőség tekintetében, mert - szerinte - nem szociális általánosságú, s mindig aránylag kicsiny, kiváltságos embercsoportnak az arisztokratikus élvezeti szükséglete. Ez a felfogás, ez a rangozás, mondalom se kell, egészen nyárspolgári, nem filozófushoz méltó, a művészet lényegét meg nem értő. Hiszen a művészetnek nem kritériuma a közhasználatiság, a művészet nem élvezeti cikk, hanem világmegérzés, világeszmélet. Az ember számára az életérzés reflektora, mely egy fókuszba gyűjtve az élet szétszórt sugarait, fokozott erővel veri azokat vissza, s mikor az évszázadok, ezredek távolából szól az emberhez emberi szóval, az egyéni léthatár korlátait rombolja le és a megsemmisüléstől félő embernek reálisabb vigasztalója, mint a vallás, vagy a tudomány. Nem a létharc, nem a fizikai létjavítás érdekei hozták létre mint a technikai kultúrát, de azért a lelki életet élő emberiségnek ősibb, mélyebb, nélkülözhetetlenebb szükséglete amannál.

Ez a faktor igen nagyon hiányzik a mi kultúránkból. Ennek a szükségletnek nálunk a nevelésben semmi szerve nincs a Képzőművészeti Főiskolán kívül és határozottan az a véleményem, hogy a Rajztanárképzőnek elsősorban a művészeti jelleme fejlesztendő és domborítandó ki, mert nálunk erre van szükség. A technikai s általában az értelmi jellegű műveltség eléggé organizálva van és a műszaki és ipari és iparművészeti - az úgynevezett "hasznos" - rajznak van hajléka minden fokozaton: vannak iparrajziskoláink, iparművészeti iskolánk és van technikai főiskolánk is. A középiskolában a geometria tanárai munkálják ezt a területet. Az anyagi - vagyis technikai - kultúra érdekeiről gondoskodni nem a mi feladatunk. A mi feladatunk otthont, eszközöket teremteni a művészeti kultúrának. A Rajztanárképző a művészeti műveltség iskolája legyen egészen, nem pedig egy céljaiban és eszközeiben felemás, hibrid intézmény, melyet sem a művészet sem a tudomány nem vállal magáénak.

 

[+] Az Orsz. M. Képzőművészeti Főiskolán 1916 végén enquęte volt az intézet tanításmódjának reformja kérdésében. A vita során felmerült érvekre Réti István - akkor az intézet tanára - írásba foglalva tette meg észrevételeit. Tanulmányát, melyet mostanában különösen időszerűvé tesz a főiskola sürgős megreformálásának szüksége és mely a művészeti pedagógia kérdésein túl jóval mélyebb régiókat megvilágít, a kiváló művész és tanító szíves volt a Nyugat-nak közlésre átengedni.
A szerk.