Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 16-17. szám

DANTE-BABITS: A PURGATÓRIUM HATODIK ÉNEKE
(Dantét a tisztuló lelkek ostromolják, hogy imádkozzon értük. - Óda Itáliához.)

Amikor véget ért a kockajáték,
a vesztes árván, béna hangulatban
ül, s próbálgatva, dacosan dobál még,
4. de a nyertes már indul víg csapatban,
(egy előtte megy, más nyomon kíséri,
harmadik oldalt bök, hogy ő is ott van),
7. oda se fordul, míg ez s az dicséri,
hogy szabaduljon, markukba dug olykor,
a tolongástól magát így kíméli:
10. akként forogtam, e sűrű csoporttól
övezve én is, és igérgetéssel
menekedtem a tolongó sodortól.
13. Ott volt az arezzói, durva kézzel
kit Ghin di Tacco ölt meg, ott a másik,
ki futva nem sejté, hogy vízbe vész el,
16. emelt kezekkel láttam, ott imázik
Novello és a pizai, ki tette,
hogy a jó Marzucco ma hősnek látszik,
19. ott Orso gróf, s ki folyton azt rebegte:
nem bűne volt, de bosszu és irigység,
mi testét s lelkét elkülönítette:
22. Pier della Broccia, kiért nedvesítsék
jó könnyek, míg él, Brabant asszonyát,
mert rosszabb nyájba jut, hol nincs segítség!
25. Kibontakozva a sok árnyon át,
ki mint könyörgött, hogy könyörgjek érte,
hogy előbb érje a szentek honát,
28. "Ó fényességem" - ajkam esdve kérdte -
"könyved egyhelytt tagadja, hogy a sorson
ima hajlíthat, ha az Ég kimérte:
31. s ez a nép mégis azt könyörgi folyton,
az ő reményük volna hiúságos?
vagy én szavadat nem jól értve mondom?"
34. És ő felelte: "Írásom világos,
és mégis az ő reményük se csalfa:
csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz"
37. Mert nem csorbul az Ítélet hatalma
ha tűz-szeretet perc alatt megadja,
miért itt hosszan kell évelni halva:
40. de ottan, ahol versem ezt tagadja,
nem menthet ima többé, mert az Isten
onnan az imát többé nem fogadja.
43. De ily magas kételynek helye nincsen,
míg nem szól hozzád Az, ki az Igazság
s elméd közt lámpa lesz, hogy fényt derítsen:
46. értesz-e? Beatrice. - E magasság
csucsára érve őt leled nevetni,
ülvén szent arcán örökös vígasság,"
49. S én: "Uram, jobban szeretnék sietni!
nem vagyok már oly fáradt mint idáig!
S látom, a hegy már árnyát kezdi vetni!"
52. "Megyünk mindaddig, míg a nap világít,
megyünk mindaddig, mig lehet" - felelte -
"de másképp fog lenni mint jóslanád itt.
55. Mert a Nap, melyet most homályba rejte
a hegy, s nem tör meg tested rajzolatja:
megtér előbb mint a csúcson leszel te.
58. De nézd, egy árny ott szemével kutatja
lépéseinket, egyes-egymagán,
ki tán kurtább utunkat megmutatja."
61. S feléje mentünk. Ó lombardi árny!
Lassu szemében gőgje dagadozván,
hogy állt ott, megvetés a homlokán!
64. Egy szót se szólt, se költőmhöz, se hozzám,
menni hagyott, csak szemeit vetette
ránk, nyugton, mint a pihenő oroszlán.
67. Vergilius kérve közelítette,
hogy a jobb grádicsot jelezze nékünk,
de ő, nem is méltatva feleletre,
70. hazánk kérdezte rögtön, s földi létünk,
"Mantova..." - kezdte költőm, és az árny ki
oly zord-csukott volt amidőn elénk tűnt,
73. fölugrott s ajkán szárnyas ige szállt ki:
"Földid vagyok: Sordello" - mondta szája
- "ó mantovai!" - s kart repesve tárt ki.
76. Rab Itália, hajh, nyomor tanyája,
kormánytalan hajó vad förgetegbe,
világnak nem urnője, csak rimája:
79. lám, alig földed szent neve kirebben
s honfitársát holtan e drága szellem
fogadja testvérénél melegebben
82. míg élve benned testvér testvér ellen,
kit egy fal övez és egy azon árok,
nincs hogy egymással hadat ne viseljen.
85. Nyomorult! bár szemeddel körbe járod
tengered partját, s mély öledbe nézel,
békével boldog pontod nem találod.
88. Mit ér hogy féket tett rád gondos ésszel
Justinianus, ha üres a nyerged?
neved annál nagyobb szégyenbe vész el.
91. Aj, bitang nép, ma is hű lenne lelked,
és hagynád Caesart ülni az ülésben,
ha az Isten szavait nem felejted.
94. Nézd, milyen bokros a paripa! nézd, nem
türi fékét, mert nincs sarkantyúzója,
mert te tartod kantárját gyenge kézbe!
97. Ó Német Albert, mért szálltál le róla?
Te néked nem szabadott volna félned
nyerget vetni a bús vadságu lóra.
100. Hulljon ezért véredre bölcs ítélet
a csillagokból, uj s előre-biztos,
melytől utódot borzadozva félhet.
103. Mert vén apáddal csak otthoni piszkos
ügyleteidre gondolván, feledted,
hogy a császár-kert utja sárral iszkos.
106. Jöjj, nézd, a Montaguok s a Capulettek
s Monaldi s Filippeschi, búval ottan
- te gondtalan! - s gyanúval tellve retteg!
109. Jöjj, nézd, kegyetlen, hogy nyög elnyomottan
a hű nemesség: légy bajukra balzsam!
Lásd, Santafiorban milyen állapot van.
112. Jöjj, nézz Rómádra, hogy sir, csupa jajban,
özvegyen, árván, s ezt zokogja folyvást:
"Cézárom, miért nem vezetsz a bajban?"
115. Jöjj, nézd e népet, hogy szereti egymást!
s ha már részvétre nem költ szörnyű kórunk,
jöjj legalább hogy tennen szégyened lásd!
118. Ó nagy Istenség, ha nem bűn, hogy szólunk,
aki szenvedtél a kereszten értünk,
elforditottad szemedet mirólunk?
121. Avagy mély terved, melyet mi nem értünk,
teszi hogy a sok rosszból magasabb jó
készül nekünk, milyet nem is reméltünk?
124. Itália minden várossa apró
zsarnokkal tellve, s uj Marcellussá lesz,
ha pártot gyűjthet, minden apró rabló.
127. Örülj, Firenzém, tereád nem áll ez,
hála népednek, mely épígy beszélvén
nyugodtan hallhat: csaj díszedre váll ez!
130. Soknak van az igazság szíve mélyén,
de mindig későn pattan el az ijrul:
csak a te néped hordja szája szélén.
133. Tehertől félve sok lemond a díjrul:
de a te néped: "Vállalom!" - kiáltja,
és hívás nélkül vállal erein túl.
136. Örülj, mert van okod, mert Béke áldja
és Bőség áldja földed és Okosság,
valót mondok, s az eredmény beváltja.
139. Kik az antik föld törvényeit hozták,
Athén s Lacedaemon: csak keskeny utat
törtek kultúra felé, boldog ország,
142. hozzád képest, ki folyton annyi újat
szősz, hogy amiket októberben szőttél,
november közepéig elavulnak
145. Csak már amennyi emlékem előtt él,
kormányt, színt, törvényt, pénzt hányszor cseréltél
s polgáraidban is kicserélődtél!
148. Gyújtsd meg emléked, s lásd magad e mécsnél:
beteg asszony vagy, aki nem lel enyhet,
kit tollas ágyán ébren ér az éjfél,
151. s csak vánkosát forgatja - s nem pihenhet!