Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 3. szám · / · Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK

Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK
V.

Másnap a gróf már kora délután megint beállított. Csak Juli volt otthon.

- Hát Naca? - kérdezte összehúzott szemmel.

- Odakint van a krumpliföldön - felelte Juli.

- És te? Te itthon maradtál? No te hamar meguntad.

- Gondótam, itthon maradok, hátha gyün a méltóságos úrfi.

A gróf azt akarta mondani: ha jövök is, nem a te kedvedért jövök, de ahogy ránézett az ijedt szőke arcára, amelyből két szem rosszat sejtve, szerelmes félénkséggel rebegett rá, megsajnálta, nem szólt. Utóvégre mindegy, ez vagy az. Nem köti magát a másikhoz. Még csak az kéne, hogy szerelmes legyen egy parasztlányba. Már úgyis a kelleténél többet gondol rá. Eh, jobb ez, maradjunk a réginél.

De amikor megint lóra ült, haragudott magára. Miért nem kergette el Julit hazulról és hívatta haza Nacát? Mit spekulál? Ha egyszer jobban tetszik neki! Egész más íze volt a tegnapi csóknak! Naca lesz a szeretője, punktum! Ez a félkegyelmű Juli kisírja magát és belenyugszik. Majd férjhez adja valakihez pár száz forinttal és vége. A másikat tartja meg magának. Kutya egy fehérnép az! Ilyennel még nem volt dolga. Mint egy kölyöktigris. Jó lesz azt magához kapatni.

Ismerte az egész határt, tudta merre van Gereben Péterék krumpliföldje, arra ment. A rozstáblán túl egy piros szoknya hajladozott - ez a Nacáé, tegnap is ez volt rajta. Odaért, rákiáltott:

- Naca, hé!

A lány eldobta a kapát és az alacsony krumplibokrok közt mezítláb kiszaladt az útra. Az öregek is megálltak és néztek. A szomszéd földeken is elhallgatott egy pillanatra a munka. Mindenki odafigyelt most a grófra és a hátracsúszott kendős, göndör barnahajú, pirosszoknyás leányra.

Gyuri gróf végigkapta a tekintetét Nacán. Milyen friss, gusztusos, szép! Ördög vigye el, akármi legyen, ha nem szerelmes ebbe a lányba. Kiszáradt torkán keresztül kissé rekedten jött ki a hang:

- Miért nem maradtál otthon, mikor megmondtam -

- Nem tetszett mondani semmit a méltóságos úrfinak.

- Hogy ezentúl... nahát ezentúl otthon légy! Holnap is!

- Igenis, kezit csokulom...

A gróf ép lábával megsarkantyúzta lovát és elvágtatott. Egész úton az járt az eszébe, hogyan nézett föl rá most is Naca: alattomosan, gonoszúl, bizalmaskodva, gúnyosan. Átkozott kutya! Majd megszelidülsz te! Várj csak!...

Ahogy másnap belépett a tornácra, Naca már leste.

- Juli is itthon van - súgta oda neki lesütött szemmel.

- Mit akar az itt? Menjen a pokolba!

- Nem akarja elhinni hogy a méltóságos úrfi engöm rendölt mára haza.

- No majd én!...

Bement a konyhába nagy billegő léptekkel, Naca utána. Juli a belső szobába húzódott. Gyuri gróf odaszólt Nacának.

- Hol van? Hívd elő.

Tudta, hogy ezen át kell esni. Nem akar úgy járni mint tegnap. No itt van már. Agyonsírt szemmel, sárgán, gömbölyűn. A gróf megsajnálta, lenyelte a gorombaságot, ami már a nyelve hegyén volt. Jó lány ez, enged ez a szép szónak is.

- Hallod-e Juli. Én nem fogadtam neked örök hűséget. Ha rosszul is esik neked, de én megmondom, hogy elég volt belőled. Most add át a helyedet a húgodnak. Azért terólad sem feledkezem meg, ne búsulj, a gyerekedről sem. Lesz gondom rátok. No most eridj el hazulról, menj el sétálni, vagy nem bánom én akárhová, csak ne zavarj bennünket.

Julinak patakzotta könnye, valamit mondani akart, de nem tudott és ment. A gróf nevetve, fölényesen nézett Nacára.

- Na ugy-e... most már csak elhiszi...

Naca nem felelt mindjárt.

- Osztán, ha engem megun, engem is így elrúg a méltóságos úrfi? - kérdezte dacosan.

- El hát! - hahotázott Gyuri gróf.

- Dejszen akkor nem is leszek én az úrfi szeretője: - villámlott Naca szeme és rántott egyet a vállán.

Megint végig kellett csinálni a grófnak, amit a múltkor, szidni, kérlelni, haragudni, megbocsátani, míg végre magához ölelhette a lányt. És ez így ment minden alkalommal, szóval, ígérettel, pénzzel újra külön meg kellet
 
t hódítani. Ha egy nap kezes bárány volt és Gyuri gróf már azt gondolta, no megszelídült a tigris, másnap nem akart tudni semmiről. Egyszer hízelgett, másszor karmolt. Minden nap új vesződség új gyönyörűség volt vele lenni.

Pénzt kapott Naca a gróftól, amennyit kért. De nem azt tette, amit az ostoba Juli, hogy az öregeknek adta, hanem eldugta jó helyre és azt mondta: nincs. Most már ő nem járt ki a mezőre, naphosszat otthon volt, dalolt mosakodott. Csak parancsolt mindenkinek, még a cipőjét is Julival pucoltatta.