Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 3. szám · / · Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK

Balázs Sándor: A BAKÓ LÁNYOK
III.

Ettőlfogva gyakran megállott a gróf deres szürkéje a Gerebenék háza előtt. A falu tudomásul vette a dolgot és amikor Péter bá úgy estefelé benézett a kocsmába, a vendéglős megkérdezte. tán idebenn van a Gyuri gróf?

Nem volt ezen mit szégyenleni. Juli inkább nagyra volt vele. Még az álmoskönyv is azt mondja, hogy gróf szeretőjének lenni tisztesség. De meg pénz is. Az öreg már kiszemelt a határban egy darab földet, hogy őszre árendába veszi vagy örökáron. Ha így gyűl a pénz, ez is meglesz. Kéretlenül is ád a méltóságos úrfi egy-egy bankót Julinak, hát még ha kér tőle.

Tavasszal a Julinak nem is volt szabad kimenni a mezőre, mindig otthon kellett neki ülnie, mert sohse lehet tudni, mikor gyün erre a gróf úr. Meg aztán vigyázni is kellett már magára. Kint virított a tornácon és kis gyerekruhákat slingelt. Igen ügyes kézimunkás volt már az iskolában is, lám most jó hasznát vette. Nacát, a hugát, majd szétvetette az irigység. Csak egy évvel volt fiatalabb Julinál és most naphosszat ette a méreg, hogy neki meg kell szakadni a munkába, az meg odahaza uraskodik.

- Azért, hogy akkor ő hozott be széket a Gyuri grófnak - gondolta. Ha engem néz meg jobban, engem választ. Vagyok én olyan, mint a Juli, ha nem különb.

Este lefekvéskor megtapogatta kis mellét, hogy nő-e. Szerette volna, ha ő is úgy begyesedik, mint a Juli. Ha a gróf néha bejött Répcelakra és kávéház után a Julinál aludt. Naca pirostarka ingében az ajtóhoz állt és kukucskált ki a repedésen. Nem látott semmit, de a felgyúlt vére halántékában lüktetett és egész éjjel nem tudta lehunyni a szemét. Sápadt, keskenyre szorított szájjal fogott másnap a kapáláshoz, az öregekhez nem szót egy szót sem, de ha legénnyel akadt össze, annál dévajabb lett. Mindig csak a körül járt a gondolata, hogy milyen jó dolga van a Julinak és hogy jó volna, ha neki is volna szeretője. Ette a fene, mint ahogy falun szokás mondani. Igy ellobbant az ártatlansága, még mielőtt valakié lett és nem volt már fontos, hogy egy májusi este, mikor hazulról visszaszaladt a mezőre az ott kint felejtett kapáért, kis huzakodás után bement a rozsba Sári Pistával. A Sári Pistával, mert éppen ővele találkozott az úton, egy héttel utóbb már a Marcinka Sándorral, mert az kapott a dereka után. Mindegy volt neki, hogy kicsoda, csak férfi legyen. Este már kiszökött az udvarra, hátra a kerítéshez, ma ezt a legényt várta, holnap másikat. Még a béresgyereket sem verte pofon, mikor tejért ment a szomszédba és birkózni kezdett vele.

Pompásan kivirult egyszerre, megnőtt, megszépült semmivel sem volt hátrább Julinál. Gyuri gróf sokáig nem látta és mikor egyszer egy esős délután váratlanul beállított Julihoz, Nacát is ott találta a konyhában. A leány kezet csókolt neki, aztán derekát riszálva, a szemét rávillantva kiment az udvarra.

- Ez a hugod? - kérdezte a gróf. De megnőtt, amióta nem láttam.

- És milyen jó leány, ha tudná a méltóságos úrfi - mondta Juli, aki jámbor volt, mint egy falat kenyér. Egész nap dolgozik és mégis örökké jó kedve van.

- Jár hozzá valaki?

- Jaj dehogy, hiszen még gyerek!

- Nono. Nem úgy néz ki - vette le közben a kesztyűjét Gyuri gróf, Juli pedig elkapta a fehér kövéres kezét és megcsókolta. Szegény feje szerelmes volt a grófba, aki azért tartott ki ilyen sokáig, most már három-négy hónapja, a Juli mellett. Még az anyjának is elmesélte a hódítását és az öreg kegyelmes asszony nagyot nevetett rajta. Nem bánta, ha fia szeretőket tart, csak a kastélyba ne hozzon egyet sem. Elég volt neki ebből az ura életében. Itt most csak inasok vannak és egy nem veszedelmes korú szakácsné.

Mikor Gyuri gróf vagy egy óra múlva elment, Naca a tornácon állott a kapunál. Megint azzal a kacér öntudatossággal köszönt a grófnak, mint jöttekor a konyhában és volt valami ingerlő, gúnyos és sokat ígérő a pillantásában. A gróf visszafordult és meg akarta veregetni az arcát, de Naca félrehajolt és nevetve beszaladt. Hanem ezóta, ha csak sorát keríthette, útjába akadt a grófnak, ha mást nem is, legalább megmutatta magát neki. Egyszer még a mezőről is hazaszaladt valami kifogással, mikor megtudta, hogy a szürke az udvarukon dobog. De mikor az este leszállott a falura, válogatás nélkül adta magát az elsőnek, aki a kerítésen átugrott hozzá. A legények majd megvesztek érte és már házas emberekkel is kikezdett. A falubeli asszonyok-lányok érezték a veszedelmet, amit ez a tűzrevaló hozott rájuk, szólták-szapulták, de nem volt hatalmuk rajta.

Csak Juli, a kevés kis eszével, csak ő hitt még húga jóságában. Mert akárhogy is irigyelte Naca, szemben mindig úgy mutatta, mintha igen örülne az ő szerencséjének. Ezért aztán Juli a dologtalanságtól ellankadva és nekigömbölyödve a húgával tanácskozott meg minden dolgot, hogy milyen ruhának valót vegyen a kicsikének, hogyan tartsák a keresztelőt, elvigyék-e gyereket megmutatni az öreg grófnénak?

Egy reggel Naca nem kelt föl az ágyból, a derekát fájdította. Meghűlt a fürdésnél vagy megerőltette magát, ahogy vizet mert, nem tudja. Mikor azután Julival egyedül maradt, sűrű könnyek között megvallotta, hogy ő is úgy van, mint a nénje... nem tehet róla... istenem, mi lesz most vele... Ha az öregek megtudják, hogy egy szegény legénytől, aki el sem veheti... kikergetik a házból. Könnyű a Julinak, ő rá nem haragusznak, még örülnek is, hogy gyereke lesz a gróf úrfitól, de ő, de ő...

Juli vigasztalta, vele sírt és nem tudta, mitévők legyenek. Hanem Naca, ahogy felöltözött, cseppenként öntötte át beléje a maga akaratát.

- Nagy baj ez. Szerencsétlenség. Legjobb is lesz, ha elemészti magát. Nem bírja ő el, ezt a szégyent. Az öregszülék szemrehányását. Még ha ő is azt mondhatna, hogy a gyerek a gróftul van, akkor nem volna semmi. De persze ezt nem lehet. Legföljebb rá lehet fogni. Mint ahogy a Rózentalék cselédje az úrra fogta, pedig a lakatos is járt hozzá és azé volt a gyerek. Talán azt lehetne, ha a Juli nem bánná, hogy egyszer, de csak egyetlen egyszer, amikor a méltóságos úrfi jön, csak ő lenne itthon. Nem szívesen kéri ezt isten látja lelkét, de mit csináljon, mondjon Juli okosabbat, ő mindent megtesz... ha nem lehet semmit, ő azt se bánja, akkor a vízbe ugrik...

Juli gondolkodás nélkül egyezett bele a dologba. Hogyne! Szívesen! de milyen okos is ez a Naca! Ő ezt a világ végéig ki nem találta volna. Ma biztosan erre jön majd Gyuri gróf, már régen volt itt, ma egy hete és csütörtökön délután legtöbbször el szokott jönni. Csak maradjon itthon Naca, ő szívesen elmegy, jól is esik már egy kis munka a mezőn, az a hajladozás nem árt meg. A gróf úrnak mondja azt, hogy ő, már mint a Naca, nem tudott elmenni a fogadott napszámba és helyette ment el a Juli.

Kacagva, titkolózva sokat beszélt még neki a grófról és majd kiugrott a bőréből, olyan nevetős kedve volt, hogy Nacán segíthetett. Nem tudta ő, hogy mi az féltékenynek lenni, szegény együgyű lány. Mulattatta is a fordulat - mit fog mondani a méltóságos úrfi, ha délután a Nacát találja itthon. Azt elfelejtette, észre sem vette, hogy a gróf mostanában, valahányszor jött, mindig kérdezősködött Naca felől.