Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 24. szám · / · Figyelő

Földi Mihály: Bacsó Béla: A Stefcsik-ház

Van Alfred Kubinnek egy közismert rajza: Das Zinshaus. Utcaszögleten áll a háromemeletes, szürke épület, éjszaka van s egy álmos rendőr silbakol előtte. A legtöbb szoba sötét, ablakait csak a hold ráloccsant fénye csillogtatja meg, néhány lakásban szomorú lámpa dereng s ismeretlen emberek elmosódó árnyékát keveri a mosott függönyön át a rajz egyhangú színébe. Kubin rajza egyszerű, nincs benne semmi program és tendencia, lerajzolt egy bérházat, melyet éjszakai útjában valahol egy utcasarkon látott. A benyomás mégis, melyet a rajz tesz, kísérteties és el nem felejthető, témája száraz ábrázolásával egyszerre megráz és lázít, szenvedő és posványosodó embereket, elnyűtt és elfojtott életeket, fanyar ízeket és jellegzetes szagokat idéz, egyszerre emlékeztet, megállapít, tiltakozik és megnyugszik.

Bacsó Béla, ki ezzel a regényével mutatkozik be a nyilvánosság előtt, egy ilyen lakóház életét írja meg. A Stefcsik-ház valaha gőzmalom volt, a vállalat azonban megbukott s egy élelmes ember, Stefcsik, megvásárolva a kétemeletes, kormos épületet, kőművesmester-fiának segítségével lakóháznak rendezte be, hatvan kislakással. A regény végén aztán munkástanya lesz a házból, a szomszédos acélgyár kibéreli az épületet s benne helyezi el a "gyehennákat", a kohó páráit. "A Stefcsik-ház" keretes regény: a bérház és munkástanya közti korszakban ismertet meg bennünket az író a ház néhány lakójával, azokkal, akiknek némi "történetük van". Bemutatja a Stefcsik-családot, a háziúr családját, Csermákot, a susztert, ennek feleségét és leányát, Gál Istvánt, egy öreg tanítót, a leányával, Csatlóst, az ácsot, Fischer Katit, a mosónőt, törvénytelen fiával s mind a többieket, a névteleneket, a megbélyegzetteket, lealázottakat s csak ritkán forradalmárokat. Az élet, mely e házban folyik, olyan, mint a pincenövényé, satnya, fáradt s csak félénken tör a nap felé. A napot rendszerint a család gyerekei érik el, Stefcsik egyik fia kőművesmester, de a másik már tanár, a tanító leánya megszökik s egy női zenekarhoz szegődik el, Csermák suszter leánya egy kegyelmes úr szeretője lesz s annak segítségével később egy végrehajtóhoz megy feleségül, a mosónő ügyvédnek nevelteti a fiát. Az író, öntudatlanul, ily módon éles fényt vetett a kispolgárság társadalmi és családi életére, feljegyezte, hogy a családi kapcsok meglazultak vagy elszakadtak, hogy a gyermek-szülői viszonyt csak a megöregedett szülők tartják még s hogy e gyermekek a legelső alkalommal, amikor megérzik a nap, az élet hitegető, csaló szavát, kiszakadnak a szülői ház öröklött nyomorából és kötelékeiből s vágyaik után szaladnak. Akik ott maradnak a Stefcsik-házban, tovább tengetik életüket, melynek végéről feléjük pislog a gutaütés, a melankólia, a korai végelgyengülés, a téboly.

A téma megválasztása, írói érdeklődésének iránya és heve határozott, komoly tehetségre mutat Bacsó Bélánál. Oly pontját keresi ki az életnek, melyben sok lüktető ér fut össze és sötéten örvénylik a vér, oly helyre áll, mikor az emberi életet nézi, honnét múltra és jövőre s a jelen legmélyére nyílik kilátás, megfigyelései és mondanivalói számára oly alapot keres, melyre az élethez hasonló szilárd és szerves, irodalmi épületet lehet emelni. Ahogy' az élet felé fordul, ahogy' a tollat kezébe veszi, regényírót sejtet. Amit egyelőre ad, a könyv, melyet tehetséges kézzel megírt, még nem eredmény, csak bemutatkozás és komoly ígéret. Már látja a sápadtan csillogó idegeket, melyek földet és embert, társadalmat és embert, állatot, embert és szervetlen világot keresztül-kasul összefűznek, érzi azt a titokzatos módszert, mellyel a természet élő alakot gyúr a sötétségből és élőt kiragad a világosságból, de még nem tudja sértetlenül kiemelni az életidegeket s nem tud rájuk és velük új szervezetet, új életet teremteni. Ez azonban fejlődés dolga. - Nyelve egyszerű és jólesően egyhangú, de néhol hibás is, sőt egyes helyeken szinte már német eredetre valló germanizmusok vannak könyvében. A 19. oldalon például van egy ilyen mondat: "Volt abban egy adag önfeláldozási, türelmi, szenvedéselismerési és kötelességi teória". Egyáltalában, fölöslegesen halmozza az összetett szavakat, a 93. oldalon - többek közt - ezek a szavak: "ezerszer rafináltabb fogalomnyakatekerővel állott szemben". Még nem találta meg saját nyelvét, mellyel minden megfigyelését és gondolatát pontosan és egyszerűen kifejezhetné. Azonban ez is a fejlődés kérdése.

Mindent összevéve: Bacsó Bélában komoly tehetség mutatkozott be az irodalomnak és nagyközönségnek, útját figyelemmel fogjuk kísérni. Könyvét "A Táltos" adta ki, Budapesten.