Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 20. szám · / · Figyelő · / · Földi Mihály: Külföldi folyóiratokból

Földi Mihály: Külföldi folyóiratokból
(Az új francia irodalom és a háború.)

A La Revue ez évi április számában Gerard de Lacaze-Duthiers alaposan ismerteti az új francia irodalmat. Írja, hogy egy idő óta a francia irodalomnak valóságos ébredését láthatja a megfigyelő s hogy nem túloz, ha igazi szellemi újjászületésről beszél. Fiatal emberek vezetik ezt a renaissancet. Seregszámlát tart az új folyóiratok ("jeunes rovues") felett, melyekben egy hangját kereső nemzedék szólal meg, mely retteg, hogy elvész a tömegben és türelmetlenül vágyakozik a cselekvésre, gondolkodásra, alkotásra, az életre. Az irodalomnak, különösen a francia szépirodalom történetében már régóta jelentős szerepük van a "petites revues"-knek, a múltban oly áramlatokat indítottak meg, mint a romanticizmus és szimbolizmus. A szimbolizmus korszaka jelzi tetőpontjukat. 1885 óta, mely évben ez a korszak elkezdődött, közel ötszáz ilyen időszaki lapot számolt meg a cikkíró, melynek némi tartós hatása volt. Az idealizmus tartotta életben őket a merkantilizmus általános áradatában. A háború előtt e kis revük voltak az eszmék előőrsei a művészet és irodalom országában. A főbbek, melyekre még emlékeznek Párizsban: Vers et Proses, Les Rubriques Nouvelles, La Renaissance Contemporaine, La Vie des Lettres, La Flora, Le Rythme, Les Loups, Les Lions, Les Cahiers d'aujourd'hui, Les feulles de mai, L'action d'art, L'effort libre, En Marge, Les Horizons, La Route, La Męlée, Ombres et Formes, Les Saisons, La Pensée, Les Cahiers du Centre, L'Arčne, La Biche, La Caravelle, L'Hexagramme, La Clarté, Le Cénacle, Les Echos du Silence stb. A háború elsöpörte őket. Aztán elmúlt néhány hónap és íme, új kis revük foglalták el a régiek helyét: ugyanaz a harci forróság és lelkesedés árad belőlük. A halál és pusztulás öléből friss hajtások fakadnak. "A hajnal, íme, a hajnal - köszöntötte őket 1916 októberében Severine. - Az ifjúság feláll és bizonyságot tesz maga mellett. Az éjjeli mécsek megszaporodnak, a "kisrevük", ahogy a nagyok dédelgetve mondják, ismét jelentkeznek." A francia cikkíró azt hiszi, hogy ezek előkészítik a szellem diadalát, száműzik a pesszimizmust és kételkedést, melyek "már annyiszor megrontották az ifjúságot". Az új fiatal írók, elenyésző kis részüket leszámítva, részt vettek a háborúban. "Ils ont fait la guerre" - ezért átengedve ezt a témát azoknak, akik nem voltak ott, nem beszélnek róla semmit, vagy ha beszélnek is, csak azért teszik, hogy megmutassák az igazi háborút, nem azt a fantasztikusat, melyet a szerkesztőségi szobákból szoktak látni. Ezek a fiatalok hónapokon át éltek a lövészárokban, megsebesültek, megcsonkultak, testük-lelkük szenvedett. Némelyek még kint vannak s a francia cikkíró szerint "minden munkájuk tanúbizonysága számunkra egy gondolatnak, mely soha se hal ki", mások visszatértek s a fájdalom megérlelte őket. Mit hoztak?

Az első "kisrevü" 1915-ben indult meg. La Caravane volt ez, melyet Paul Charrier alapított. "A kutya ugat, a karaván halad" a fedőlapnak ez a jelmondata egy szimbolikus rajz mellett mutatja a lapalapító akaratát: megy előre, bármi történik is. Ha ez a lap nem is találta meg mindjárt a hangját, ő volt az ébredés csengettyűszava. Azóta négy év múlt el, munkatársai közül sokat megöltek, megcsonkítottak vagy elfogtak, de a karaván halad s Charrier vibráló hangon írja: "Kell, hogy a mi csoportunk számlálatlan karavánja legyen azoknak, akik a szépet és igazat védik az irodalomban és művészetben, sőt a politikában is."

A Caravanet követte a Les Humbles, melyet Maurice Wullens ad ki. "Az a szép tervünk van - írja e lap -, hogy megkezdjük a helyreállítást a háború közepén és segítjük előkészíteni a szellem diadalát... Nem akarunk megnyugodni a mindennapi középszerűségben... Haladni akarunk a cél felé, mely egész életünket bevilágítja: a költészet, a művészet, a szépség felé..."

Nincs itt terünk, részletesen ismertetni valamennyi "kisrevüt", csak éppen megemlítjük még őket. A tönkrecsonkított André Delemer szerkeszti a Vivre-t, ezekkel a sorokkal nyitotta meg a lapot: "A kellemnek és dilettantizmusnak az ideje elmúlt, megkezdődött a szenvedés és szenvedély ideje." (Egyébként Charles-Louis Philippe szavai.) És ilyen mondatok: Emberek szoronganak kint az árkokban s felsóhajtanak: Élni... Itt kint, ahol meghalnak az emberek, rosszul hat az irónia... Minden időt, bármily végzetes, végig kell élni. Minden kálváriából kivirágzik egy hit. - 1917 a kisrevük igazi szezonja. Havonként féltucat születik belőlük. "Itt mindenki kimondhatja a gondolatát s mindenki maga felelős a gondolatáért. A hazugság a gyengék tehetetlensége, az őszinteség az erősek férfiassága" - ez az energikus nyilatkozat olvasható a Soi-Męme címlapján. És a többiek, egész sorozat! La Ghilde Les Forgerons, később La Forge, melyből egy szorgos munkájú kiadóvállalat, a Librairie d'Action d'Art is kifejlődött s melyhez a közeljövőben egy szabad színház is, a Theâtre d'Action d'Art fog csatlakozni, majd a L'Essor, Les Vivants, Cahiers Idealistes français, Revue Wagnerienne (egyik szerkesztője a nálunk is ismert Rémy de Gourmont), a Scarabée, Les Semailles, La Tache d'encre, Les Solstices, L'idée Libre, Le Symbole, Sic, stb., stb.

*