Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 18. szám · / · Vajda György: Fiatalon meghalt költő utolsó versei

Vajda György: Fiatalon meghalt költő utolsó versei
Mózes

("És mondá Mózes az Istennek: Ki vagyok én...?

Mózes II. 3.)

Ki vagyok én e bús rabszolgasorban?!
Ki hisz nekem, ha magam sem hiszek?
Bizonyság jelt - kígyót botként viszek
S folyóvíz vérként csörgedez a porban.

Ha csíkos tigris macskaként letorpan,
Botom, ha fűben: fürge gyík, zizeg,
Meghallgatnak szakállas vén tizek,
Ha arról szólok, mit a tűzbokorban

Az Úrtól hallék: uj országa hol van.
Az önbecsmérlő, gyáva kishitért
A szavak, ékes Árona kísért,

Hogy nyelvhibámban annyiszor botoltam.
Mögöttem, mint az erdő, zúg a nép,
S az Úr előttem tűzoszlopban lép.