Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 14. szám
A délutánon halk eső esett
És feketére mosta le a fákat.
Az őszidőn lombjait vesztett ágak
Kusza sora ijedten rám mered.
A hegyek mögött már letűnt a nap,
S hasadt vörös rózsák égnek az égen,
Halk vérpatak csurog a venyigéken,
S ezüst tócsák állnak a fák alatt.
A levegő áttetszőbb sohse volt,
Az Ég egy roppant kék üveg bura,
Ha pálcám fölhajítnám - mily fura -
Csengve repedne meg a messzi bolt.