Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 12. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: A sajtóhadiszállás harmadik kiállítása

A sajtóhadiszállás művészei szakadatlanul ontják a képek, rajzok tömegét és a kiállítás katalógusának előszava szerint már kilencezer darabot szolgáltattak be. Horribilis mennyiség, nem is egy múzeumot roskadásig meg lehetne tölteni ezzel az anyaggal. Művészeink már teljesen berendezkedtek a hadiszolgálatra, mindig jobb és jobb a termelés minősége, már nem ingadoznak, nem tapogatóznak, határozottan, folyamatosan dolgoznak, megszokták a harctér levegőjét, harmóniájuk helyreállott, beilleszkedtek az adott és mindinkább stabil helyzetbe. A harmadik kiállítás anyaga ehhez képest jobb, mint az, amit az előbbi kiállításokon láttunk, a háborús silányságok, az olajnyomásszerű hajrá-vásznak, vörösördögök stb., stb. teljesen hiányoznak. A kubizmust leszámítva majdnem minden irány helyet talált e gyűjteményben és a kiállított munkák nagy átlaga a frissebb, modernebb festői iskolák felé gravitál.

A magyar művészek ezúttal is magasabb színvonalon állanak mint az osztrákok, azonban az utóbbiak között is nem egy jelentős munkára bukkanunk. Így Graf Ludwig pasztelljei rendkívül finomak. Igaz, hogy csak annyiban van közük a háborúhoz, hogy azon a helyen, amelyet ábrázolnak, valaha háború dúlt. Balkáni városok színpompáját szólaltatta meg Graf a pasztell lágyan elomló hamvas anyagával. Andri Ferdinand Rohr vezérezredesről készült két nagy képe monumentális darab. Pautsch Ferdinánd tarka színfoltokra oldja a formákat, képei olyanok, mintha színes rakéta fröccsenne végig a vásznon. Jarocki Vladimir Ivangorod című képe ugyancsak színes meleg alkotás.

A magyar kollekció legkiemelkedőbb darabja Márffy Ödön Wippach völgyében című vászna. Ez sem háborús kép. Békésen legelő lovakat, heverő katonákat ábrázol. A két előterének centrumába két fa közé egy legelésző lovat helyezett. A fák felnyúlnak a kép pereméig, három részre tagolják a kompozíciót egyben kiegyensúlyozzák a háttér hegykúpjait és az előtér mögött elterülő medencét. Sudaruk a kép határain kívül elvész, mintha húrok feszítenék a karcsú csupasz törzseket, egymásfelé hajolnak, ámde ugyanakkor láthatatlan erők kifelé taszítják. A kép közepén levő ló elhelyezése rendkívül merész. Delacroix lovaira emlékeztet a vékonylábú hosszúnyakú állat. Bató József jelentős fejlődésen ment át. Hősi halál című képe megrázó alkotás. Az előteret betöltő hanyatló test végtagjai elfödik a vad rémületben gomolygó alakokat, a háttér kaotikus tömegeit. Basch Andor, Körmendy Frimm Ervin képei Makoldy József akvarelljei őszinte friss darabok. Mednyánszky László egész sor jobbnál-jobb vászonnal dokumentálja töretlen alkotóerejét. Vaszary János csupán két kisebb grafikai munkával szerepel, Temetés az Uz völgyében című rajza kitűnő alkotás. A koporsót vivő katonák térbehelyezése, elosztása monumentálissá teszi e kisméretű rajzot. A grafikai alkotások közül ezenfelül Rippl-Rónai pasztellje, Remsey Jenő, Lénárd Róbert rajzai magaslanak ki. Zádor István rajzait az Ernst múzeumban történt bemutatása alkalmával méltattuk.

Néhány szobor egészíti ki a kollekciót. Sidló Ferenc sebesült harcosa megkapó plasztikai munka.