Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 12. szám · / · Figyelő

Révész Mihály: Marx-irodalom

A mazuri téli csata napjaiban történt, - emlékeztek még a mazuri téli csata napjaira? 1915 februárt írtunk, a háború alig volt félesztendős, a félénkek örökös menekülésre voltak készek az orosz elől, a józanabbak és az érzők még mindig félénken tekintettünk körül: hát valóban, ez is lehetséges? - a háborús uszítás virágjában volt még, a “mars"-okat víg zeneszóval vitték a józsefvárosi pályaudvarra, de az árak repesve szöktek már egyre fölfelé és rongyos asszonyok százai ácsorogtak már... A mazuri téli csata napjaiban, amikor a Népszavának is majdnem minden sora csak a háborúval foglalkozott, ez 1915 februári napokban levelet kaptunk messziről, Szatmár vármegye egyik kis falujából. Úgy megkapott akkor ez a levél, hogy, érzem, elfelejteni soha nem tudom. “Tisztelt elvtársak - írta a szatmárzsadányi szocialista a pesti szocialistáknak -, Marx “Bérmunka és tőke" című füzetének 22. oldalán (2. bekezdés) azt mondja: ,A tényleges munkabér ugyanaz maradhat, sőt emelkedhetik is, azért a relatív munkabér mégis eshetik' ésatöbbi, most olvasom Marxot először és ezt a részt semmiképpen nem tudom megérteni, mert..." - egyszóval magyarázatot kért. Akkor azt hittem, azt hittük, hogy a szatmárzsadányi szocialista tiszteletreméltó, minden becsülésre érdemes, tanulni vágyó fiatalember, akit illik ellátni fölvilágosítással és útbaigazítással, de aki, sajnos, nagyon is kevesedmagával egzisztálhat 1915 tavasza és nyara borzalmas napjaiban. Múltak azonban a hetek és a hónapok, támadtak új meg új offenzívák, jöttek új téli borzalmak, új tavaszok és új nyarak, soha nem gondolhatott hadiszínterek folytak össze a franciaországival, bukovinaival, szerbiaival, oroszországival, elmúlt még egy év meg még egy év, - rájöhettem, hogy a szatmárzsadányi szocialista, aki a legborzalmasabb borzalmak idején a marxi közgazdaságtan tételein rágódik, ezrek és tízezrek elseje volt.

“Ha begubódzhatnám" - énekelte ugyanebben az időben egy költő -, “ha begubódzhatnám, amíg a háború tart!" Hallottam is emberekről, akik vad elszántsággal vonatkozódtak el a háborútól, dolgoztak gombászati vagy lepkészeti munkán, szaporították tíz-, meg tízezer kartonnal a cédulakatalógust, - csak a háborúra ne kelljen gondolni! De nem, a szatmárzsadányi elvtárs nem elvonatkozódni akart, őt és a többi tízezret, akiről lentebb még lesz egynéhány szó, a háború juttatta el a legmarxibb tételek elemezgetéséhez.

A múlt hónapban Marx-ünnepségek voltak világszerte - száz esztendeje volt, hogy a Mester született - és a magyarországi szociáldemokrata párt úgy is ünnepelt, hogy egész sorozatát bocsátotta ki egyrészt Marx munkáinak, másrészt azokénak - Engels, Kautsky írásait -, akik Marxot, a marxi tételeket magyarázzák. Egész sorozatot egészen olcsón, vagy egy tucatnyi kötetet és füzetet vagy harminc koronáért. Ez a tömeg - és mindegyik többezres példányszámban - és ez az olcsóság nem előzmények nélkül való. A polgári olvasónak talán furcsán hangzik, de nyugodtan leírjuk: Marx ma egyike a legszívesebben olvasott auktoroknak, Magyarországon is. A háború tette azt, hogy Marx állandóan aktuális, sőt - népszerű lett.

A háború soha nem álmodott tömegeket sorakoztatott a szocializmus zászlaja alá! Emlékezhetünk, milyen krízises, nyomorúságos esztendők voltak a világháborút megelőzőek, rossz kereset nyavalyája kísért sok szakmát, munkanélküliség rázott meg sok munkásszervezetet, ha valamikor, hát a balkáni véres bonyodalmak idején rosszak voltak a munkásszervezkedés föltételei Magyarországon. A nagy háború kitörése meg szinte villámcsapásként hatott. Úgy éreztük, akiknek szívünkön feküdt a munkásmozgalom sorsa, hogy legderekabbjaink mind elmentek, - szaklapok egész sorozata nem jelent meg, a polgári világnak annyira félelmetes szakszervezetek hónapokig csak segélyező tevékenységgel foglalatoskodtak. Ezrekkel esett a taglétszám, - voltak szervezetek, amelyeknek minden munkát be kellett szüntetniük. Mind készült a háború után következő időre és lassan-lassan mindnek látnia kellett, hogy legelsőbb a háborúra kell berendezkednie. 1915 és 1916 már eléggé mutatta, hogy ennek a háborús állapotra való berendezkedésnek, sajnos, oka van sok. A megélhetés egyre nehezebbé vált, a kivételes intézkedések tömege meg majdnem minden megmozdulást lehetetlenné tett. A gyomor parancsol! - és gyűléstilalmak, cenzúra, katonai felügyelet mind-mind kevés volt ahhoz, hogy a munkások, azok is, akik eddig minden szervezkedő munkától távol állottak, a szolidárisan való fellépés eszközéhez ne nyúljanak. Jött azután az orosz forradalom, a szociáldemokrácia békeszerző kísérlete, azután a proletárság győzelme a rengeteg Oroszországban - és ott tartunk ma, hogy a magyar szocialisták büszkén hirdetik, hogy csak a szervezett munkások száma negyedmillió Magyarországon, hogy napilapjuk négyszer annyi példányszámban jelenik meg, mint négy esztendőnek előtte, hogy erősebbek, hatalmasabbak, mint valaha. Néhány hónap leforgása alatt kiterjedt, a szocializmustól eddig érintetlen területek kapcsolódtak bele a szocialista munka területébe. A vasmunkások szaklapját százezernél több példányban nyomják, a bányászok most megalakult szervezetébe máról-holnapra annyian iratkoztak be, hogy a taglétszámot tízezrekkel mérik, - magántisztviselők, tanítók, községi alkalmazottak, villamos munkások, vasutasok hatalmas szervezetekben tömörültek.

A kényszerítő körülményeken kívül nem kis mértékben van része ebben annak a kulturális munkának, amit bizonyára különösen meghatározott program nélkül, de nagy következetességgel folytatnak a szocialisták vezetői. És ha hasábokat is írunk egy-egy könyvről, szabad-e észre nem vennünk ezt a munkát? A munkásmozgalom új tíz- és tízezer olvasót nevelt a magyar könyvnek, - figyelmezzünk hát a munkásmozgalomra ebből a nézőpontból is.

Az olvasás vágyát megnövesztette a háború. Soha annyi könyv, mint a papirosínség napjaiban.

Cenzúrázva

Megérezni az olvasásnak ezt a vágyát - nem volt művészet. De megfelelő olvasnivalót adni - ez cselekedet volt.

A háborús megijedés néhány hónapját leszámítva: szakadatlanul folyik ez a cselekedet. Az első hónapokban a háborúval vonatkozásos, de teljesen neutrális könyveket adott a szocialista könyvkiadás: a háborúban részt vevő államok ismertetését, tájékoztatót a háborús közigazgatás egyik-másik területéről - hadisegély, Panaszbizottság -, mélyre mutató színeskönyveket, agitációs füzetet csak egyet-kettőt. A munkásmozgalomnak az a törzse, amelyet a hadvezetés a front mögött való háború katonáiul jelölt ki, az itthon maradottak, akikben a szocialista eszmékhez való ragaszkodás lángját élesztette a szaklap és a szocialista napilap, rávetették magukat az agitációs iratok ama tömegére, amely éppen raktáron volt. E régi iratok egyike-másika új meg új kiadást ért. És amikor az új tízezrek jöttek, olyanok, akik minden szervezkedéstől és minden mozgalomtól távol voltak eleddig, új tanító írásoknak kellett keletkezniük ezek számára, csak ezek számára, akik szocialista szavakat most hallanak először. A Szocialista Agitációs Iratok húsz számának hatalmas tömegei szóródtak szét Magyarországszerte, a Munkáskönyvtárban pedig másféltucatnyi füzet hirdeti a proletármozgalom igazait, - és most indul meg az új sorozat, a Világosság-könyvtár, amely gondosan megválogatott szépirodalmat akar adni a világliteratúrából, jó magyarsággal fordítottan, abszolúte olcsón.

Az a Marx-irodalom, amelynek megjelente apropójából ezeket a sorokat írjuk, legnagyobbrészt a Munkáskönyvtár című sorozatban jelent meg. Nem mind és nem is mind most jelent meg. De újra előkerült a raktárak mélyéből a Szabó Ervin szerkesztésében megjelent Marx és Engels Válogatott Művei, amelynek első kötete 1905-ből, másodika 1909-ből való és amely a marxizmusnak magyar nyelven a legtestesebb könyve, pompás jegyzetekkel, élvezetes magyarázatokkal. A gyakorlati szocializmus alapvető könyve, a Kommunista kiáltvány negyedik magyar kiadásban jelent meg most és pörölycsapásként hangzó, meggyőző mondatait nemcsak nagy népgyűlések szónokai ismételik, hanem kis értekezleteknek talán még dadogó előadói is. Másik füzet Marxnak a Nemzetközi Munkásszövetség főtanácsa előtt elmondott beszédét közli (Bér, ár, profit címen Bokányi Dezső fordította). Ismét másik Engelsnek A kommunizmus alapelvei-ről írt munkáját adja, Bernstein összeállításában. Engels szerepel még a sorozatban Az utópikus és a tudományos szocializmus-ról írt munkával. Marx két gyönyörű történelmi tanulmánya (“A polgárháború Franciaországban", “III. Napóleon államcsínyje") a sorozat testesebbjei közül valók és a sorozatot bezárja Kautskynak Marx történelmi jelentőségéről és Garami Ernőnek Marx és Engels életéről írott munkája.

Nem dicsérni akarunk és magunk mosolyognánk azon, ha valaki azt állapítaná meg, hogy csak a marxi évforduló idejére való és illő kegyelet adatta ki ezeket a munkákat. Nem, - ezeknek a könyveknek a kiadása szükségesség volt. Amióta háború van: nincs egyén, nincs egyéniség, csak állam, csak összesség van. Az életemmel, a vagyonommal, a lakásommal, a világításommal, a kenyeremmel, a cipőmmel, mindenemmel az állam rendelkezik. Rekvirálás, maximálás, adagolás, központok, jegyek, bérmegállapítás, ármegszabás, mind-mind az államnak az individium fölött való rettentő nagy hatalmát mutatják. Amin néhány esztendő előtt mosolyogtunk - teszem, hogy a gróf ne ehessék fehérebb kenyeret, mint a gépgyár salakhordója -, az ma abszolúte magától értetődő. A kapitalizmus termelőrendjében és állami rendjében a háború kényszerű kóstolót adott a szocializmus jövendő rendjéből. Tisza - emlékezhetünk - ezzel kapcsolatosan beszélt a klasszikus szocializmus csődjéről, de mindenki tudja, aki a szocializmust csak kissé ismeri és a mai visszásságok, hiányok, nincstelenségek okait meri meglátni, mindenki tudja, mennyire nincs igaza. Ha valamire, hát arra megtanított bennünket a háború, hogy a termelés, az elosztódás és a fogyasztás rendje nem folyhatik tovább úgy, ahogyan folyt 1914 nyaráig. Nem is beszélünk most a munkásságnak politikailag és szervezetileg való megerősödéséről - és távolról sem akarunk még csak mutatni sem az oroszországi eseményekre. Csak arra, hogy amit a háború első telitalálata ért, az a manchesterizmus volt. A szocialista közgazdaságtan alapelveinek alkalmazása nélkül a háború nem lehetett volna “honvédelem", hanem, itthon, mindenki harca mindenki ellen...

És ha a háborúban, ami ellen küzdött és ami ellen küzd, ilyen regulázó tudott lenni a szocializmus - a “suta szocializmus," suta alkalmazásban -, mit tud teremteni majd békében, ha a munkástömegek akarása és ereje iparkodnak majd gyakorlatiasítani!

A marxizmus ezért aktuális annyira ma, a munkások ezért merülnek el annyira a tudományos szocializmus könyveibe, Marx és tanítványai ezért a legszívesebben olvasott auktorok! Ezért mondhatta joggal a szakszervezetek május 25-én tartott rendkívüli kongresszusának a vezérszónoka azt, hogy a munkástömegeket a háború olyan gyorsan és olyan tökéletesen vitte közel a marxizmushoz, amilyen gyorsan és amilyen tökéletesen még nagyon sokáig a legiparkodóbb, a legtanultabb, a legönfeláldozóbb és a legnépszerűbb agitátorok sem tudták volna... “Marx tanításainak nehéz elméletét évtizedes tanítómunka árán vittük be a tömegek lelkébe. A háború megkönnyítette munkánkat. A dolgozó osztályok százezrei minden nehéz elmélet, minden nehéz tanítás nélkül a gyárban, a műhelyben, az élelmiszervásárlásnál, a családi életben óráról-órára saját bőrükön tanulták meg a szocializmus tanításának igazságait"...