Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 12. szám · / · Figyelő
A mazuri téli csata napjaiban történt, - emlékeztek még a mazuri téli csata napjaira? 1915 februárt írtunk, a háború alig volt félesztendős, a félénkek örökös menekülésre voltak készek az orosz elől, a józanabbak és az érzők még mindig félénken tekintettünk körül: hát valóban, ez is lehetséges? - a háborús uszítás virágjában volt még, a “mars"-okat víg zeneszóval vitték a józsefvárosi pályaudvarra, de az árak repesve szöktek már egyre fölfelé és rongyos asszonyok százai ácsorogtak már... A mazuri téli csata napjaiban, amikor a Népszavának is majdnem minden sora csak a háborúval foglalkozott, ez 1915 februári napokban levelet kaptunk messziről, Szatmár vármegye egyik kis falujából. Úgy megkapott akkor ez a levél, hogy, érzem, elfelejteni soha nem tudom. “Tisztelt elvtársak - írta a szatmárzsadányi szocialista a pesti szocialistáknak -, Marx “Bérmunka és tőke" című füzetének 22. oldalán (2. bekezdés) azt mondja: ,A tényleges munkabér ugyanaz maradhat, sőt emelkedhetik is, azért a relatív munkabér mégis eshetik' ésatöbbi, most olvasom Marxot először és ezt a részt semmiképpen nem tudom megérteni, mert..." - egyszóval magyarázatot kért. Akkor azt hittem, azt hittük, hogy a szatmárzsadányi szocialista tiszteletreméltó, minden becsülésre érdemes, tanulni vágyó fiatalember, akit illik ellátni fölvilágosítással és útbaigazítással, de aki, sajnos, nagyon is kevesedmagával egzisztálhat 1915 tavasza és nyara borzalmas napjaiban. Múltak azonban a hetek és a hónapok, támadtak új meg új offenzívák, jöttek új téli borzalmak, új tavaszok és új nyarak, soha nem gondolhatott hadiszínterek folytak össze a franciaországival, bukovinaival, szerbiaival, oroszországival, elmúlt még egy év meg még egy év, - rájöhettem, hogy a szatmárzsadányi szocialista, aki a legborzalmasabb borzalmak idején a marxi közgazdaságtan tételein rágódik, ezrek és tízezrek elseje volt.
“Ha begubódzhatnám" - énekelte ugyanebben az időben egy költő -, “ha begubódzhatnám, amíg a háború tart!" Hallottam is emberekről, akik vad elszántsággal vonatkozódtak el a háborútól, dolgoztak gombászati vagy lepkészeti munkán, szaporították tíz-, meg tízezer kartonnal a cédulakatalógust, - csak a háborúra ne kelljen gondolni! De nem, a szatmárzsadányi elvtárs nem elvonatkozódni akart, őt és a többi tízezret, akiről lentebb még lesz egynéhány szó, a
A múlt hónapban Marx-ünnepségek voltak világszerte - száz esztendeje volt, hogy a Mester született - és a magyarországi szociáldemokrata párt úgy is ünnepelt, hogy egész sorozatát bocsátotta ki egyrészt Marx munkáinak, másrészt azokénak - Engels, Kautsky írásait -, akik Marxot, a marxi tételeket magyarázzák. Egész sorozatot egészen olcsón, vagy egy tucatnyi kötetet és füzetet vagy harminc koronáért. Ez a tömeg - és mindegyik többezres példányszámban - és ez az olcsóság nem előzmények nélkül való. A polgári olvasónak talán furcsán hangzik, de nyugodtan leírjuk: Marx ma egyike a legszívesebben olvasott auktoroknak, Magyarországon is. A háború tette azt, hogy Marx állandóan aktuális, sőt - népszerű lett.
A háború soha nem álmodott tömegeket sorakoztatott a szocializmus zászlaja alá! Emlékezhetünk, milyen krízises, nyomorúságos esztendők voltak a világháborút megelőzőek, rossz kereset nyavalyája kísért sok szakmát, munkanélküliség rázott meg sok munkásszervezetet, ha valamikor, hát a balkáni véres bonyodalmak idején rosszak voltak a munkásszervezkedés föltételei Magyarországon. A nagy háború kitörése meg szinte villámcsapásként hatott. Úgy éreztük, akiknek szívünkön feküdt a munkásmozgalom sorsa, hogy legderekabbjaink mind elmentek, - szaklapok egész sorozata nem jelent meg, a polgári világnak annyira félelmetes szakszervezetek hónapokig csak segélyező tevékenységgel foglalatoskodtak. Ezrekkel esett a taglétszám, - voltak szervezetek, amelyeknek minden munkát be kellett szüntetniük. Mind készült a háború után következő időre és lassan-lassan mindnek látnia kellett, hogy legelsőbb a háborúra kell berendezkednie. 1915 és 1916 már eléggé mutatta, hogy ennek a háborús állapotra való berendezkedésnek, sajnos, oka van sok. A megélhetés egyre nehezebbé vált, a kivételes intézkedések tömege meg majdnem minden megmozdulást lehetetlenné tett. A gyomor parancsol! - és gyűléstilalmak, cenzúra, katonai felügyelet mind-mind kevés volt ahhoz, hogy a munkások, azok is, akik eddig minden szervezkedő munkától távol állottak, a szolidárisan való fellépés eszközéhez ne nyúljanak. Jött azután az orosz forradalom, a szociáldemokrácia békeszerző kísérlete, azután a proletárság győzelme a rengeteg Oroszországban - és ott tartunk ma, hogy a magyar szocialisták büszkén hirdetik, hogy
A kényszerítő körülményeken kívül nem kis mértékben van része ebben annak a kulturális munkának, amit bizonyára különösen meghatározott program nélkül, de nagy következetességgel folytatnak a szocialisták vezetői. És ha hasábokat is írunk egy-egy könyvről, szabad-e észre nem vennünk ezt a munkát? A munkásmozgalom új tíz- és tízezer olvasót nevelt a magyar könyvnek, - figyelmezzünk hát a munkásmozgalomra ebből a nézőpontból is.
Az olvasás vágyát megnövesztette a háború. Soha annyi könyv, mint a papirosínség napjaiban.
Cenzúrázva
Megérezni az olvasásnak ezt a vágyát - nem volt művészet. De megfelelő olvasnivalót adni -
A háborús megijedés néhány hónapját leszámítva: szakadatlanul folyik ez a cselekedet. Az első hónapokban a háborúval vonatkozásos, de teljesen neutrális könyveket adott a szocialista könyvkiadás: a háborúban részt vevő államok ismertetését, tájékoztatót a háborús közigazgatás egyik-másik területéről - hadisegély, Panaszbizottság -, mélyre mutató színeskönyveket, agitációs füzetet csak egyet-kettőt. A munkásmozgalomnak az a törzse, amelyet a hadvezetés a front mögött való háború katonáiul jelölt ki, az itthon maradottak, akikben a szocialista eszmékhez való ragaszkodás lángját élesztette a szaklap és a szocialista napilap, rávetették magukat az agitációs iratok ama tömegére, amely éppen raktáron volt. E régi iratok egyike-másika új meg új kiadást ért. És amikor az új tízezrek jöttek, olyanok, akik minden szervezkedéstől és minden mozgalomtól távol voltak eleddig, új tanító írásoknak kellett keletkezniük
Az a Marx-irodalom, amelynek megjelente apropójából ezeket a sorokat írjuk, legnagyobbrészt a Munkáskönyvtár című sorozatban jelent meg. Nem mind és nem is mind most jelent meg. De újra előkerült a raktárak mélyéből a Szabó Ervin szerkesztésében megjelent Marx és Engels Válogatott Művei, amelynek első kötete 1905-ből, másodika 1909-ből való és amely a marxizmusnak magyar nyelven a legtestesebb könyve, pompás jegyzetekkel, élvezetes magyarázatokkal. A gyakorlati szocializmus alapvető könyve, a Kommunista kiáltvány negyedik magyar kiadásban jelent meg most és pörölycsapásként hangzó, meggyőző mondatait nemcsak nagy népgyűlések szónokai ismételik, hanem kis értekezleteknek talán még dadogó előadói is. Másik füzet Marxnak a Nemzetközi Munkásszövetség főtanácsa előtt elmondott beszédét közli (Bér, ár, profit címen Bokányi Dezső fordította). Ismét másik Engelsnek A kommunizmus alapelvei-ről írt munkáját adja, Bernstein összeállításában. Engels szerepel még a sorozatban Az utópikus és a tudományos szocializmus-ról írt munkával. Marx két gyönyörű történelmi tanulmánya (“A polgárháború Franciaországban", “III. Napóleon államcsínyje") a sorozat testesebbjei közül valók és a sorozatot bezárja Kautskynak Marx történelmi jelentőségéről és Garami Ernőnek Marx és Engels életéről írott munkája.
Nem dicsérni akarunk és magunk mosolyognánk azon, ha valaki azt állapítaná meg, hogy csak a marxi évforduló idejére való és illő kegyelet adatta ki ezeket a munkákat. Nem, - ezeknek a könyveknek a kiadása szükségesség volt. Amióta háború van: nincs egyén, nincs egyéniség, csak állam, csak összesség van. Az életemmel, a vagyonommal, a lakásommal, a világításommal, a kenyeremmel, a cipőmmel, mindenemmel az állam rendelkezik. Rekvirálás, maximálás, adagolás, központok, jegyek, bérmegállapítás, ármegszabás, mind-mind az államnak az individium fölött való rettentő nagy hatalmát mutatják. Amin néhány esztendő előtt mosolyogtunk - teszem, hogy a gróf ne ehessék fehérebb kenyeret, mint a gépgyár salakhordója -, az ma abszolúte magától értetődő. A kapitalizmus termelőrendjében és állami rendjében a háború kényszerű kóstolót adott a szocializmus jövendő rendjéből. Tisza - emlékezhetünk - ezzel kapcsolatosan beszélt a klasszikus szocializmus csődjéről, de mindenki tudja, aki a szocializmust csak kissé ismeri és a mai visszásságok, hiányok, nincstelenségek okait meri meglátni, mindenki tudja, mennyire nincs igaza. Ha valamire, hát arra megtanított bennünket a háború, hogy a termelés, az elosztódás és a fogyasztás rendje nem folyhatik tovább úgy, ahogyan folyt 1914 nyaráig. Nem is beszélünk most a munkásságnak politikailag és szervezetileg való megerősödéséről - és távolról sem akarunk még csak mutatni sem az oroszországi eseményekre. Csak arra, hogy amit a háború első telitalálata ért, az a manchesterizmus volt. A szocialista közgazdaságtan alapelveinek alkalmazása nélkül a háború nem lehetett volna “honvédelem", hanem, itthon, mindenki harca mindenki ellen...
És ha a háborúban, ami ellen küzdött és ami ellen küzd, ilyen regulázó tudott lenni a szocializmus - a “suta szocializmus," suta alkalmazásban -, mit tud teremteni majd békében, ha a munkástömegek akarása és ereje iparkodnak majd gyakorlatiasítani!
A marxizmus ezért aktuális annyira ma, a munkások ezért merülnek el annyira a tudományos szocializmus könyveibe, Marx és tanítványai ezért a legszívesebben olvasott auktorok! Ezért mondhatta joggal a szakszervezetek május 25-én tartott rendkívüli kongresszusának a vezérszónoka azt, hogy a munkástömegeket a háború olyan gyorsan és olyan tökéletesen vitte közel a marxizmushoz, amilyen gyorsan és amilyen tökéletesen még nagyon sokáig a legiparkodóbb, a legtanultabb, a legönfeláldozóbb és a legnépszerűbb agitátorok sem tudták volna... “Marx tanításainak nehéz elméletét évtizedes tanítómunka árán vittük be a tömegek lelkébe. A háború megkönnyítette munkánkat. A dolgozó osztályok százezrei minden nehéz elmélet, minden nehéz tanítás nélkül a gyárban, a műhelyben, az élelmiszervásárlásnál, a családi életben óráról-órára saját bőrükön tanulták meg a szocializmus tanításának igazságait"...