Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 1. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Bohacsek Ede képei
Pátzay Pál szobrai A “Ma" második kiállítása.

Bohacsek Ede - elmosódott név, eltemetve egy régi kiállítás katalógusában, két-három érdekes, markáns vászon visszasugárzó emléke, ő maga hosszú reménytelen nyomorgásban betegen, fiatalon elpusztult művész. Gyenge nyomokból, felködlő emlékekből görcsös erőlködéssel kutatom, válogatom ki arcát, alakját, próbálgatom, talán vissza lehetne idézni egy barátságos tekintet, biztató kézszorítás megnyugtató, meleg ízét. Mert keveselljük azt a néhány bátorító sort, amely annak idején egy kollektív kiállítás tömegméltatásában róla íródott. Sietünk, sokszor futunk a dolgok mellett és e loholásban, magunk terhének cipelése közepette nem állunk meg, szemtől szembe mindenkivel. Most már megállunk előtte hosszan, szeretettel, de mit ér ez. Elkéstünk minden dicsérettel, a lezárt pálya többé nem emelkedik, nem süllyed, számára minden mindegy.

Szent remeték ügyefogyott naivitásával élt e földön bús magánosságban. Minden ami zavaros, zilált és komplikált, az ő szemében átlátszó módon, szinte gyermekesen egyszerűvé simult. A világnak a meghatódás, határtalan szeretet melegében megfürdetett, salaktól, véletlenektől megtisztult képét, sugárzó vízióit zökkenés nélkül realizálni tudta. Gyerekfejjel, kevés tapasztalattal, bevégzett kész művész volt. Mintha munkában eltöltött hosszú évtizedek álltak volna mögötte. Bevégzett kész művész volt, ámde nem a külsőségekre építő festők mesterember-készsége ötlik fel műveiben, hanem a látásnak, a festői érzésnek maradék nélkül való kivetítése, a mélyből jövő nyilván öntudatlanul magában hordott és ugyancsak öntudatlanul kivirágzott kifejezési készség.

Részletekre, mellékes mozzanatokra alig vetett ügyet. Összefoglalt, nagy egységekbe kovácsolt tömegek uralkodnak vásznain. Kevés színnel támasztotta alá kompozícióit. Sötét, feketébe boruló kék, nedves mély zöld az alapszínei.

Üvegre festett Mária-képekre emlékezünk. Az arc, a kéz egyetlen színfolt, a ruha redői párhuzamos vonalakban futnak át a testen. E primitív munkák inspirálták Bohacsek Edét, még tájképein is visszatér a szerkezeti elemeknek e Mária-képekre emlékeztető hangsúlyozása.

Az eleven ember jelenvalósága, mozgása, csak alárendelt jelentőségben kap szerepet Bohacsek képeiben. Modellre, hosszas tanulásra nem tellett, le kellett mondania arról, hogy az emberi test szerkezetét, anyagát, mozgását úgy megismerhesse, hogy műveibe illeszthesse. Képein vissza-visszatér két hajladozó, ritmikusan elágazó test, de sohasem lépi át a dekoratív jelentőség határait.

Szerencsésebb körülmények között, ha az érvényesülésnek útjait elzáró akadályok leküzdésére alkalom, idő adódik, skálája biztosan szélesebb, gazdagabb lett volna. Ami az érzések tisztaságát, mélységét illeti, az máris a legtökéletesebb harmóniában ömlött szét munkáin.

*

E képek szomszédságában Pátzay Pál nyolc szobra látható. Apró gipszek, agyagok, melyek duzzadnak, hatalmasan felterebélyesednek a bennük összepréselt aktivitás feszültségétől. Barok nyugtalanság fészkel e szobrok mozgásában, széles ívelésű ritmus ömlik át a végtagok vonalán. E nyugtalanság nem borítja fel a szobrok plasztikai egységét és megokoltnak, törvényszerűnek érezzük a zárt formák feloldódását. Pátzay nem riad vissza a legnehezebb, majdnem veszedelmesnek látszó feladattól sem. Megold minden részletet, nem siklik el a térbehelyezés, tömegelosztás bonyolult problémái felett.

Komoly és mindenekfölött őszinte művész, nem retusál és nem tesz koncessziót senkinek sem. Talentum dolgában és szegénységben társa Bohacseknek. Reméljük szerencsésebb lesz nála.