Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 20. szám · / · Figyelő · / · Lengyel József: Máttis Teutsch János a Ma folyóirat első kiállításán

Lengyel József: Máttis Teutsch János a Ma folyóirat első kiállításán
(Festmények, akvarellek, metszetek.)
II.

Tagadója ez a festés az «abszolút dekoratív»-nak, amit a régi doktriner gondatlanul ráfog az arab és főképp a kelta művészetre. Mert minden vonalhajlat a psziché számára át meg át van járva jelentőségtől, és azért absztrakt ez a festés, hogy célját az emberi pszichében zavartalanul érje el; menten a jelentés számára idegen asszociációktól.

Máttis Teutsch a festői eszközöknek (nem a metafizikai «lélekben») az emberi pszichében (nem «rejtelmes», hanem) intuitíve megkeresett hatásával dolgozik.

Amit a pszichében felidézni szándékozik: etikája, érzékeny és talán (ez gáncs is legyen) érzelmes. Minden festői újsága mellett is amit mond: szelíd és nyugodt. Táj-érzékítéseit gyakrabban üli meg a szomorúság, mint a humusz termékenységének öröme.

Minden képe tájkép, és emberi alakjai a képen megfelelő módon egy-egy fával, dombjai egy-egy emberrel volnának helyettesíthetők.

Nem gondolatot: érzést fejez ki mindig, - ha megtalálnók az ellenpontozást, zenedarabok lehetnének egyszerre a képei.

Így: tájképeknek nevezhetők vagy például: kép mely a patak érzetét kelti (45. és 19. sz.).

Kötöttebb (természeti jelenségek felismerhetőségével támogatott) képei közül a legkiválóbb a 30. számú, gabonakereszteket ábrázoló, szorzott perspektívájával, nyármeleg sárga színével és serkendező zöldjével az egy ívbe foglalt számtalan háttér-dombnak. - Gyümölcsöző tanulság lehet ez a kép talán egy más, hipernaturalista (kubista, futurista, szintetikus) művésznek, vagy, ha errefelé viszi a temperamentuma, Máttis Teutschnak magának.