Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 19. szám · / · Figyelő

Szini Gyula: Féltékenység
(Arcübasev darabja).

A férfi nemi rabszolgaságának nagy korbácsolója, a mániákusan kékszemű Strindberg keresztülharcolt egy írói életet, míg végre olyan színházat alapíthatott, amelyben főként az ő darabjait játszották és a vállalkozás - megbukott. És most jön ez az orosz, ez az Arcübasev, aki a «Szanyin» című regényével talán még Tolsztojt is lesodorta a moszkvai, pétervári meg egyéb könyvpolcokról - és ugyanazt, amiért Strindberg vértanú-életet élt, fölhígítja tetszetős, pikáns flirtek formájában, megtetézi egy moziszerű ötödik felvonással, amelyben a nyílt színen mindenféle bracchium esik meg egy kacér nővel: és a közönség betódul a komédiába. Szegény Strindberg! Hiába élt, mert neki sohasem jutott volna eszébe, hogy idegeket és érzékeket csiklandó jelenetekkel mézelje be azt a lépesvesszőt, amelyre oly nehezen ragad rá az ökörszem. Egyébként el kell ismernünk, hogy Arcübasev, ha nem is említhető egy napon a legnagyobbakkal, kitűnő színpadi érzékű, a közönséget jól ismerő író, aki tudja, hogy mit csinál. A vígszínházi előadás elsőrangú. Kertész Ella a kacér asszony macskaszerű puhaságát és madárszerű könnyelműségét oly nagyszerűen érzékíti meg, hogy külön látványosság a darabban. Hegedűs mesteri és utolérhetetlen. Fenyvesi kis szerepében is tüneményes. Csortos kényes szerepében is hallatlanul vakmerő és biztos. Góth egy jelenetében mindig nyíltszíni tapsot arat. Szerémy fantasztikusan jó és kitűnő. Kertész Dezső érdekes, finom. Kemenes nagyon jó. Bánky Judit és Makay Margit vonzók, különösek, mint orosz kisasszonyok. Jób Dániel rendezése mintaszerű. Bíró Lajos fordítása kiváló.