Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 17. szám · / · Figyelő

Boros Géza Gyula dr.: Kenéz Béla dr.: Nép és Föld

Már ez év elején jelent meg a könyvpiacon Kenéz Béla közel ötszázoldalas műve, de rengeteg adathalmazával és részletekre menő bíráló vizsgálódásaival hosszas tanulmányt igényel - aktualitásából pedig nem veszített semmit, sőt szomorú aktualitása egyre kiáltóbbá válik, míg a földtelenek millióival szemben hazánk mezőgazdasági területének egyharmad részét 4000 nagybirtok tartja megszállva, és amíg minden hatodik oláhnak, minden hetedik tótnak, de csak minden nyolcadik magyarnak van földje e hazában.

Kenéz Béla könyve előszavában messzemenő ígéretet tesz. E szerint a Nép és Föld csak része egy nagyobb munkának, mely a gazdasági élet összes jelenségeinek statisztikáját fogja nyújtani, legelőbb az őstermelés statisztikáját, és ennek a keretében is külön fogja bemutatni az őstermelő népességet és az őstermelés céljait szolgáló területet önmagukban, és külön mutatja be a megjelent kötetben - ezt érezte a legégetőbb kérdésnek - a nép és föld egymáshoz való vonatkozásait. Saját előszava szerint: vizsgálja itt az ember munkaerejének jelentőségét az őstermelésben, e munkaerőnek a területhez való viszonyát: az emberi munkaerő intenzitását. Felelni törekszik az itt fölvethető valamennyi többi kérdésre is, mennyien osztoznak a földön és hánynak nem jutott belőle? A birtokosok kezén álló föld hogyan oszlik meg nagyságkategóriák szerint? Mik a megoszlás gazdasági és társadalmi hatásai? Minő eszközök és minő jelentőséggel és eredménnyel szolgálják a birtokmegoszlás helyes rendjének megteremtését és megvédését? Továbbá - más oldalról vizsgálva a föld és művelője közt fönnálló viszonyt -: miben áll a fontossága és mekkora az elterjedése a gazdálkodás különböző jogcímeinek (tulajdon, bérlet, stb), a jogi személyek gazdálkodásának, a közös gazdálkodásnak?

Mindezekre a kérdésekre, melyek nemzeti jövőnk legsúlyosabb aggodalmaiból fakadnak, kimerítő útbaigazító, programszerű válaszokat találunk Kenéz Béla könyvében; rájuk világít az előítéletektől mentes hazafiasság és becsületes tudomány fáklyájával - olyan a könyve, mint egy nagyszerű mikroszkóp, mely összegyűjtve és továbbítva az összes számba jövő jelenségekből kiszivárgó fénysugarakat egyesíti őket a lencse gyújtópontjában, ahol megmutatja aztán birtokpolitikai viszonyaink minden bacilusát, kórságát, hatásait az egész nemzeti szervezetre és a magyarság erőállapotára - de odairányítja a gondba borult szemet a kivergődés, a gyógyulás, az erőgyűjtés forrásaira is.

Nem akarok tendenciák szolgálatába szegődni számok kiragadásával, vagy viszonylagos megállapítások különválasztó leszögezésével. Nem is ismertetném ezzel a könyvet, melynek koncepciója egységes, gondolatmenete organikusan összetartó és átfogó, tudományos megalapozottsága pedig becsületesen bíráló és tendenciáktól mentes, egyetlen hajtóereje imponáló tudásának magyar szíve érzése és gondja, ez kíséri az olvasót végig a tárgymutatótól utolsó számsorig.

De a könyv kimerítő ismertetése sem lehetséges a rendelkezésemre álló keretben, hiszen óriási adathalmazt hord össze a művelt világ minden részéből és igen sok holt számgyűjteményt varázsol frissítő tudásforrássá gazdasági, társadalmi, politikai jelentőségeket felölelő magyarázataival. Csupán e könyvnek minden birtok- és nemzetiségi politikusra nézve nélkülözhetetlen katekizmusjellegére akarok figyelmeztetni, amikor egyes fejezetek tartalmára és vizsgálati eredményeire néhány szóval rámutatok.

Az első részt az emberi munkaerő intenzitása kérdésének szenteli a szerző és külön-külön vizsgálva az egyes birtokkategóriák munkaerő-intenzitását és a vonatkozó nemzetközi statisztikai adatokat is, arra az eredményre jut, hogy a kisbirtok munkaintenzitása nagyobb a nagybirtokénál, de a magyar mezőgazdaság emberi munkaereje általában kevés az intenzívus gazdálkodásra, azonban a nagybirtok csak egy részének feldarabolásával is lényegesen növelhető volna. A második rész a földbirtok megosztását tárgyalja, egyik fejezetében különös tekintettel a magyarságra, és itt arra a szomorú eredményre jut, hogy a múlt és ma fejlődésének menete nem kedvez a magyarságnak. Majd alapos statisztikai indukcióval vizsgálva a különböző nagyságkategóriák jelentőségét, és hatásait leszűri a kétségtelennek bizonyuló igazságot, hogy a nagybirtok, ha túlságba megy (mint pl. nálunk) ritkábbá teszi a népességet, útját állja a munkáskezek nagy tömegét kívánó ipar fejlődésének, csökkenti a belső fogyasztást és a honvédelem erejét. A leghatalmasabb és legtanulságosabb fejezet az, mely a földbirtok megoszlására befolyással levő intézményekről szól. A földhöz juttatás eszközei közül különösen a telepítés kérdésére vonatkozólag találunk csaknem 120 oldalon nagyon kimerítő és alapos adatgyűjteményt nagyszerű tanulságokkal, melyek szolgálatában ott hemzseg Franciaországtól Japánig az egész külföldi világ áttekinthető rendszerbe foglalt vonatkozó statisztikája. Külön bő fejezet: a telepítés kérdésének múltja, jelene és jövő lehetőségei Magyarországon, ijesztő számaival csökönyös tehetetlenségünknek, nemzeti gazdasági politikánk erélytelenségének, a nemzetiségek előnyomulásának, pénzintézeteik sikereinek és a mieink önző indolenciájának; gazdag receptkönyvével a jövő orvosszereinek: ú. m. a kötött birtokok fölszabadítása, öröklési jogunk reformja, a kisbirtokok szaporítása, a telepítés helyes formaválasztása, a kivándoroltak visszatelepítése, középbirtokosok telepítése, rokkantak és kitüntetettek telepítése, városi és községi birtokok célszerű fölhasználása, nemzeti iparpolitika, Szlavónia, valamint Bosznia és Hercegovina jelentőségének figyelemre méltatása stb, stb. - A továbbiakban a földbirtok-politika összes többi nagyjelentőségű kérdése világosodik meg előttünk a statisztika tükrében: a birtokföldarabolódás és parcellázás, birtokminimum és parcellaminimum, a tagosítás, a törzsöröklés, az otthonmentesítés, majd a korlátolt forgalmú birtokok fejezetében különösen a hitbizomány kérdése ezen alakulat káros hatásaival a népesség szaporodására, az osztálymozgalomra, de különösen a magyarság szempontjából.

Ha ezek után még fölemlítem, hogy egy külön terjedelmes fejezet adja a földbirtok megoszlásának statisztikáját a mezőgazdasági üzemek statisztikájának alapján a nemzetközi összehasonlítás keretébe foglalt magyar birodalmi adatokkal; ha végül megemlékezem még a három nem kevésbé fontos utolsó fejezetről, melyek a gazdálkodás különböző jogcímeiről, a jogi személyek gazdálkodásáról és az egyéni és közös gazdálkodásról szólnak a szerzőtől immár megszokott alapossággal, akkor - azt hiszem, eléggé illusztráltam, hogy ezt a nagyszerű könyvet ismertetni igen nehéz, de elolvasni fölöttébb tanulságos és szükséges.

Kenéz Béla, aki az elmúlt tanévben még a kolozsvári egyetem tanára volt, időközben a budapesti egyetemre hívatott meg. Örvendetes, hogy fényes tudása és lelkes magyarsága ezentúl az ország centrumából fog szertesugározni és nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy - amint ő mondja - szívünk minden érzésével, agyunk minden gondolatával, izmaink minden erejével megteremtsük a magyar nép és a magyar föld szerető, hálás és okos kapcsolatát...