Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 10. szám · / · Figyelő
Igen becsült Uram!
A Nyugat c. folyóirat 1917. május 1. számában olvastam igen tárgyilagos, rövid jellemzését szegény Tömörkény Istvánról. Ez a kis cikk a nekrológok alakoskodó túlzásától ment férfias nyíltsággal s melegséggel szól a derék íróról, igazság és kegyelet hangzik felénk minden szavából. Még a nekrológok szomorúfűzei között is megtalálja az igazságnak rejtett kis ösvényét. De ugye, szívesen veszi tőlem, ha egy kis megjegyzését valamelyest kiegészítem. Ezt olvasom szép cikkében: «Mikszáthnak nem eredeti témája például a kaszát vásárló paraszt, de megcsinálta, viszont Tömörkény a klasszikus előrajz után is alig tudta a subát megvásároltatni a parasztjával.» Igazán remek szembeállítása az abszolút és a relatív nagyságnak, a klasszikusnak és a kiválónak, és csak, mondom, a történelmi igazság véletlen ismerete késztet megállapítani, hogy
Készséges, régi híve:
Alföldy Mihály
*
Kedves és érdekes ez a levél s én mégis kénytelen vagyok megismételni, hogy a kaszát-vásárolt paraszt nem eredeti témája Mikszáth-nak. Unalmamban, betegen, pár hónap előtt egy falusi könyvtár minden olvasható olvasnivalóját előszedtem s megtaláltam a kaszát vásárló parasztot. Csak úgy művészietlenül, nyers torz-rajzként valahol, talán egy régi élclap bekötött évfolyamában. Most már kötelességem lesz utána nézni, mert fontosnak nem tartottam s ma sem tartom ezt a dolgot. Lehet, hogy Mikszáth már újságcikke előtt ismerte, lehet hogy nem olvasta soha, de meglátta magamagának külön az ő parasztját. Mikszáth művészetén mit sem halványítana, ha visszaemlékezett volna az olvasott egyszerű s nyers megfigyelésre. Ígérem, hogy mégis utána nézek a dolognak, már mint irodalomtörténeti kuriózumként is érdekesnek.
Ady Endre
[*]