Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 8. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Két hangverseny

Rosé vonósnégyes hangversenye. Mozart, Beethoven egy-egy kvartettjét, Schumann zongoraötösét adta elő ezidén e kitűnően eggyé kovácsolt társaság. A Schumann-kvintet zongoraszólamát Szendy Árpád játszotta és ami különösen emlékezetessé tette az estét, az Szendy Árpád játéka volt. Schumann romantikája ragyogó pompával viharzott át a zongorán. A vonósok sápadt színét elevenre festette a zongoraszó lázas lüktetése; a megtorpanó második tétel, az energikus finálé, szélesen, nagy lendülettel hömpölygött végig az öt hangszeren.

A Waldbauer-társaság elnémulása fájdalmas jelenség és egy hangverseny semmiképpen sem pótolhatja rendszeres produkcióikat, mégis örömmel fogadtuk e kitűnő vendégek jövetelét, kik, ha csak egy estére is, visszaidézték a kamarazene képzetéhez kapcsolódó nyugalmas boldogság illúzióit.

*

Zsigmondy házaspár kétzongorás hangversenye. Két ellentétes egyéniség. A férfi megfontolt, szinte pedáns, a nő csupa temperamentum, gazdag invenció. Mindkettőjük életprogramja a zongorajátszás és lelkiségük, akaratuk a közlésben, a kifejezésben fonódik össze és forrad magasabb egységbe.

Programjuk is megfelel ennek, az elhanyagolt, ritkán kultivált formát, a kétzongorás hangversenyt választották. Amit játszottak és ahogy játszották, az nem volt egyikük alárendelése, hanem két ember egyenrangú, egyértékű művészi megnyilatkozása. Mozart D-dúr szonátáját, Reinecke, Siklós kisebb kompozícióit, végül Brahms F-moll szonátáját adtak elő.

Reinecke és Siklós műveiben nyilvánult meg kvalitásaik egységessége a legszerencsésebben. Fiatalos erővel, meleg csapongással peregtek le a Reinecke-impromptu ütemei. Siklós scherzójának is megérdemelt komoly sikert hozott e két művész koncertje. Jólhangzó, logikusan kifejlesztett muzsika, mely külföldön is becsületet szerezne a komponistának.