Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 18. szám · / · Havas Gyula: A három Herta

Havas Gyula: A három Herta
III.

Amikor az orlánok és filiánok közötti reváns-háború megkezdődött, Herta György éppen harminc éves volt. Alkalmazkodó természete és éles esze megkedveltette az emberekkel és ügyvédi irodája, melyet nemrégen nyitott meg, máris kitűnően ment. Feleségétől két bájos gyermek született, egy fiú és egy lány. Csinos kis birtoka volt az orlán főváros közelében s többre valóban nem is vágyott.

Nem egyszer jutott ugyan kínos helyzetbe, ha véletlenül bűnös emlékű és szerencsétlen végű apja szóba került, azonban az a körülmény, hogy mégis boldogult és becsületet szerzett magának, elfeledtette vele az ilyen perceket, sőt némi öntudatlan gőggel töltötte el. Mikor azután a reváns-háború hatodik sorozása alkalmával, minden összeköttetése és protekciója ellenére, mégis bevették, még ellenségei is elhallgattak és mikor vadonatúj, ragyogó egyenruhájában valamely társaságban megjelent, az az érzése volt, hogy régi, sötét foltot mosott le végleg családja becsületéről és valami magasztosság nemes borzongása remegett fel benne, amilyet eddig csak regényekben olvasott.

Herta György majdnem egy félévig kínlódott a harctéren és megszokott látvánnyá vált előtte, hogy fordulnak fel körülötte az emberek, hogy tépődnek darabokra vagy hogy mennek haza valami könnyű seb örömével. Egy visszavonulás alkalmával, miután sáros országutakon és úttalan hegyeken keresztül végigkáromkodott vagy harminc kilométert, az ellenséges lovasság utolérte. Kilőtték alóla a lovát és elmaradva csapatától a filiánok fogságába került.

Elvették pénzét és iratait és négy napi gyaloglás után egy fogolytáborban helyezték el. De csak rövid ideig maradt itt, mert váratlanul parancs jött, hogy különítsék el a többiektől.

Az ifjú Herta egyre rosszabbakat sejtett és magányában gyakran gondolt szomorú emlékű apjára. Néha reménykedett és emlékezett rá mennyi jót hallott tőle a filiánok nagyszerű kultúrájáról és felvilágosodottságáról. Leginkább pedig azzal vigasztalódott, hogy ártatlanságát bizonyítgatta önmagának és elragadó hatású védőbeszédeket szerkesztett naponta, a könnyekig meghatódva ezeken és némely pillanatokban szinte kéjelegve szenvedésein.