Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 15. szám
Mint kisgyerek, ki komolykodva fárad,
s egymásrarak néhány hasábot s gúlát,
hogy fölépíthesse a csoda-várat,
melyből a boldog Egeken is túllát:
Úgy építem sok drága-drága versem,
hogy elfelejtsem magamat az áron,
melyen sorsom hajóját néma-nyersen
a gyehennák tüzére viszi Cháron -
Két hűs hasáb s két gúla rajta: tessék!
Az én szonettem rejti ez a forma,
kissé merev, de az Egekbe nyúlik.
Ó vágyaim, hitem s reményem orma!
Mit bánom én a kasztok koszorúit,
mig rímeimen bíboros a festék.