Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 12. szám · / · BABITS MIHÁLY: SHAKESPEARE SZONETTJEIBŐL

BABITS MIHÁLY: SHAKESPEARE SZONETTJEIBŐL [+]
20. szonett.

Lányarcot festett néked ős kezével,
vágyaim úr-úrnője! a Teremtés;
s gyenge szived, mint gyenge asszonyé, ver:
de nincsen benned csalfa női lengés.
Szemed fényesebb, de nem olyan álnok,
s megaranyozza mind amire nézel,
ki férfialakoddal asszonyálmot
és férfiszemet egyenlőn igézel.
S talán először asszonytestre szánta
Természet-asszony, - de belészeretve
ébredő formád fiúvá kivánta
vágyam számára hasztalan keretbe.
Ó ha már nők kincsévé kelle lenned,
hadd nékik gyönyöröd - s nekem szerelmed!

 

[+] A leghíresebb szonettek ketteje: egyik talán nőre, második - mint a legtöbb shakespearei szonett - férfira vonatkozik. Ez utóbbi vers 9-10. sorát a fordító némileg enyhíteni kényszerült, nehogy (a költő céljával is ellenkező) prózaian obszcén hatást költsön, mindazáltal az értelem lényegében teljesen hű maradt, s az eredeti éppúgy kizárja a botrányosabb következtetéseket, mint a fordítás 10. sora. - Megjegyzem még, hogy Shakespeare szonettjei csak névszerint azok, s fordításom az eredeti formát pontosan követi.