Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 6. szám · / · FIGYELŐ · / · BARTA LAJOS: AZ ÁTDOLGOZOTT VÉN BAKANCSOS

TÓTH ÁRPÁD: LENGYEL ISTVÁN: BÉKE

A néhány vers, melyet Lengyel István kis kötete tartalmaz, nem alkalmas arra, hogy az író tehetségéről világos és határozott képünk alakuljon. Ezek a költemények erős küzdelemről tanúskodnak, a forma és mondanivaló sokszor fájdalmas harcáról s dicséretére válik Lengyel Istvánnak, hogy néhány darabjában a mondanivaló nemes és biztató fölényességgel békíti magához a makrancos formát. Ami magát a mondanivalót illeti, ez a fiatal költők örök és megható témája, a határtalan és sejtelmes, sokak számára szinte érthetetlen fájdalom, mely pedig önként adódik, mihelyt egy túlérzékeny ifjú lélek és az ezer szenzációjú és brutalitású élet szembekerülnek. Ez a fájdalom utóbb a költő fejlődéséhez mérten határozottabb, jellemzőbb megnyilvánulássá lesz, valahogy úgy ad neki formát és sajátos csillogást a költői egyéniség, mint a kristálypohár a kelyhét csordultig megtöltő nemes italnak. Lengyel Istvánnak még sokat kell dolgoznia, hogy költészetének kristályán át tiszta és új sugártörések pompáját mutassa az ifjúi mélabú. A kötetet különösen szimpatikussá az teszi, hogy némely formai probléma - mint említettük, - máris erőteljes és sikerült megoldást talált. Áll ez főleg a "Nyár" című költeményről, mely mintegy pendantja Petőfi híres rövidsoros falusi versének: "Falun keresd, mi szép az est". Lengyel városi témára hangolja ugyanezt a formát, bravúros rímekkel és megkapó lírai erővel.