Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A PÉKNÉ

BÁLINT ALADÁR: ALPESI SZIMFÓNIA

- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Vihar s üvöltő Tátra-erdők
Voltak az én Tamásaim,
Kik sebeimnek nyilásain
Ujjaikat mártván benyultak,
Ködök szálltanak
S ködökön át,
Megromoltan és feledőn
Hagytam el a Multat
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - -

(Ady Endre: A feltámadás szomorúsága)

Ady Endre grandiózus kárpáti verse kísértett Strauss Rikárd dübörgő muzsikájának hallgatása közepette. És halkan, mint távoli bolygó fénye, a pasztoral szimfónia emléke szűrődött át az örvénylő hangtömegeken.

Strauss Rikárd óriási apparátussal, megdöbbentő agymunkával magát a nyers természetet akarta belepréselni a partitúrába. Hegedűk, kürtök, hárfák, ütőhangszerek sose hallott bonyodalmas beszédével óhajtotta hallgató elé vinni mindazt, amit egy hegyi kirándulás alkalmával szeme, lába, karja, füle, minden idegrostja magába ömlesztett.

Igaza van-e vagy nincs? Ki tudja? Hajlíthatatlan germán elszántsága, tudatossága elnyom minden kérdést, tépelődést; klasszicizmus, programzene, öröklött formák, szerkezet, e fogalmakat összetapossa. Torkon ragadja, vonszolja a hallgatót és akarata véresen diadalmaskodik mindenek felett.

Elmondott mindent, amit akart, vagy legalább is el tudta velünk hitetni, mintha valóban elmondott volna mindent. Néha kellemetlen a beszéde, néha talán mintha banális lenne, de maga a mű magával ragadja, lenyűgözi azt, aki a forgatagába belesodródik. Végzetesen germán munka.

Az alpesi szimfóniában valósággal kulminál Strauss Rikárd minden kvalitása. Esetlegességekről, elszámításról, elsiklásról ezúttal szó sincs nála. A tömérdek apró színfolt egyetlen hatalmas harmóniába tömörül, a "vízesés" címmel jelzett tétel hanghatása felülmúlhatatlan. Nincs ma egyetlen élő komponista, aki ezt különben, vagy pedig így meg tudta volna csinálni, mint ő. A megállás nélkül előrehömpölygő muzsika felépítésében lankadást, gyengeséget sehol sem találunk, csak nagyon erős teljesen érett ember tudja ennyire koncentrálni energiáit.

*

A filharmonikusok bámulatos lendülettel testesítették meg Strauss Rikárd opuszát. Bár nem rendelkeztek mindazokkal az eszközökkel, amelyeket a komponista a szimfónia fölé jegyzett (4 hárfa, 8 nagybőgő, külső zenekar stb.) mégis tökéleteset produkáltak.

A kitűnő Kerner István munkája emberfölötti lehetett. A bonyodalmas partitúra útvesztőjében lappangó tömérdek nehézség elsimítása, a betanítás általában lefegyverezi a kritikát. Szélesen tisztán zengett minden.

A százfejű gépezetet vezető, irányító erős kezű mester szuverén hatalmát éreztük pálcája lendülése nyomán.