Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 3. szám · / · FIGYELŐ

BÁLINT ALADÁR: DOHNÁNYI-LEVITZKI

Dohnányi és Levitzki - a mester és a tanítvány - neve először a filharmonikusok egyik hangversenyén került nemrég egymás mellé. Tegyük hozzá, nem érdemtelenül. És mert Dohnányiról van szó, ennél nagyobb dicséret aligha illetheti a fiatal tanítványt, ki hovatovább maga is mesterszámba vehető. (Később orkeszter támogatása nélkül ismét együtt hangversenyeztek.)

Két zongora szegeződött egymásnak. Mikor Mozart törékeny halk muzsikáját pergette le a billentyűkről a két művész, úgyszólván eggyéforrtak e produkcióban. Mintha a mesék két tündérkisasszonya - holdsugárból szőtt két ikertestvér - susogott volna egymásnak oly igéket, melyet földi ember ihletett ritka pillanatokban érthet meg csupán és hogy átélhesse, sok szenvedésben kellett, hogy kifinomodjék.

A Waldstein-szonáta harmadik tételével magát Beethovent idézte fel Levitzki. A halhatatlan mester értelmezésében monumentális méretekben bontakoztak ki képességei.

Ma még Dohnányi keze érzik játékán, de még előtte áll az egész világ. Rajta múlik aztán, hogy drága örökségével hogy sáfárkodik, hogy az ígéret mennyiben válik valósággá.

Akik meghallgatták, azok számára mindenesetre emlékezetes marad e két este. Sok ígérettel induló pálya első lendületének voltak a tanúi.