Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 1. szám · / · FIGYELŐ · / · FELEKY GÉZA: 1914. JÚLIUS 25. - AUGUSZTUS 1.

LENGYEL MENYHÉRT: VARSÁNYI

Téli délelőttökön, a színház homályos nézőterén gubbasztva, heteken át néztem egy színésznőt, aki a legmélyebb respektust keltette bennem, nem csupán tehetségénél fogva - melyet egész rendkívülinek tartok, - hanem a módszer miatt, amellyel dolgozik s amely teljesen rokon egy jó író, festő, vagy muzsikus munkájával. Sohasem éreztem annyira világosan, hogy a színészet csak olyan magasrendű dolog, mint például az írás, mint mikor Varsányit láttam a próbán. Nála is az van meg, amit saját magán tapasztal minden megszállott ember, a keresés, a belső lihegés, a nehéz start, apró elcsüggedések, azután - amint a helyes útra került, amint megfogta a hangot, - a trance, melyben mint az álomkóros, könnyen és biztosan jár a meredélyek felett, tisztán zeng belőle a hang s olyan szikrázások támadnak, mint mikor az eltévedt napsugár a gyémántot éri. Varsányi szenved és ég a művészetében, egész testével és lelkével részt vesz benne, annyira izgatja és hevíti a munkája s olyan szenvedélyesen dobja magát bele, minden fenntartás nélkül, mintha öntudatlanában érezné, hogy ő csak eszköze annak a legtisztább valaminek, ami általa közli a szépséget a világgal. Égi hárfa.

Ez az a színésznő, akinek különösen az egyszerűségét csodálják, a természetességét, a nézését, - halk szavait, "bájos", mondják, de ez már annyira magától értetődő, hogy megemlíteni sem érdemes, hiszen "ez a természete". Az egyszerűség. Nem tudják, hogy milyen tartalékokból merít, micsoda tüzek és szenvedések finomították meg a hangját, s mitől van leírhatatlan szomorúság a nézésében és miért jelent többet egy mozdulata, mint ha más órákig ágál a színpadon. Finom színésznő. Sokszor a Ghirlandajo képek átszúrt szívű szentjei és szűzei jutnak róla az ember eszébe, akik ég felé vetik könnyes szemeiket, a gyöngéd bánat édes sugárzásában.

Sokat szeretnék írni róla, ha nem genirozna az, hogy véletlenül - az én darabomban bontotta ki tehetségének finom selymét, mely más oldalról mutatja gazdag és komplikált képességeit. Mindenesetre az elsők közül való, akik valaha színpadon mozogtak.