Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 1. szám · / · Bárdos Artúr: A CSODABALZSAM

Bárdos Artúr: A CSODABALZSAM
XI. JELENET.

(Cigányok négyen, hajlongva beszállingóznak, megállnak a bejáratnál és halkan, valami divatos amerikai dalba kezdenek.)

A mulató úr: Ez az! Ez aztán a szép magyar nóta, hogy aszondja, hogy aszondja: (a zenével énekli).

Cigányok (az énekelt részt hangosabban játsszák, aztán megint halkan).

A mulató úr (komikus arccal a vőlegényhez): Ez az, pajtás! Mi? Lili, ne nézz már úgy arra a fiúra! Te démonné!

Lili (naiv elragadtatással nézi a vőlegényt): Nagyon kedves!

A mulató úr: No lám. Hát az egyik fele már készen volna a szerelmi házasságnak. (A vőlegényhez.) És te?

A vőlegény (kissé zavarban, de belemelegedve): Imádandó!

A mulató úr (fölemeli poharát): Úgyis, mint meghatott kerítő, úgyis, mint fölösleges harmadik, köszöntöm az új házaspárt!

Stefi (hangos nevetéssel): Éjen!

(Koccintás, ivás.)

A vőlegény (nekimelegedve megfogja Lili nyakát, magához vonja az arcát és megcsókolja).

A mulató úr (tapsol): Bravó! Hogyvolt! (Mámoros mosollyal.) Lám, a csudabalzsam... Hát sikerült! Beléd oltottam a csókok hitét! Mert csókolni, fiam: ez a bölcsesség. Csókolni kell őket... (Gúnyos nevetéssel. De meghalni értük?... meghalni egy nőért?! Egy nőért, embertárs, gondold át: egy nőért?! Hiszen ez megalázó, ez együgyű! Milyen végtelenül együgyű! (Az asztalra üt.) Ide hallgass!

(A zene, amely az utóbbi mondatok alatt mind halkabbra vált, egyszerre elhallgat.)

A mulató úr: Ezt értsd át mélységesen: meghalni egy nőért... egyetlenegy nőért... (egyszerre elhallgat és némán maga elé mered.)

A vőlegény: Mi az? Rosszul érzed magad?

A mulató úr (fölrezzenve és mosolyt erőltetve): Dehogy! Szó sincs róla. (Int a cigánynak.) Folytasd! (Zene.)

Stefi (a cigányhoz): Most az enyémet!

A vőlegény: Melyik az?

Stefi (a cigányra mutatva): Tudja az már a dörgést!

Cigányok (valami új divatos amerikai dalba kezdenek).

Stefi (halkan dúdol és, valamint a többiek, ő sem figyel többé a mulató úrra).

A mulató úr (aki eddig kidülledt szemmel, némán meredt maga elé, most hirtelen mozdulattal belső zsebébe nyúl és a tárcájából névjegyet és borítékot vesz elő, mosolyogva): Bocsássatok meg, valami sürgős elintézni való jutott az eszembe! Csak néhány pillanatig! (Csönget, aztán írni kezd.)

A vőlegény: Kérlek, parancsolj! Hát, Lilikém, mi a te nótád?

Lili: Az, hogy: "Csak egyszer szeret a szív..."

Stefi (nevet): Csak egyszer? És ez éppen a te nótád? Nagyon jó!

Lili (dühösen): Undok majom! Tudod!

A vőlegény: Gyerekek ne kapjatok hajba! (A cigányhoz.) Hallottad? Hát azt húzd!