Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 1. szám · / · Bárdos Artúr: A CSODABALZSAM

Bárdos Artúr: A CSODABALZSAM
IX. JELENET.

Pincér (bizalmas mosollyal belép és kiszól a függöny mögé): Tessék, kisasszonyok, tessék parancsolni!

Stefi, Lili (belépnek).

A mulató úr: Á, hölgyeim... Szervusztok! (Stefivel kezet fog.) hogy vagy? Még nyílnak a völgyben...?

Stefi (nevetve): Utálatos!

A mulató úr (a vőlegényre mutatva): Hát ez itt az én barátom: Dalai Láma...

Stefi (komolyan kezet nyújt a vőlegénynek): Én Stefi vagyok.

Lili (kislányos pukkedli kíséretében ő is kezet nyújt): Lili.

A mulató úr: Íme a két "démonné!"

Stefi (a mulató úr és a vőlegény közé akar ülni): Engedjetek!

A mulató úr: Ohó, azt már nem! Közénk ne üljön senki asszonyfajta. (Megöleli a vőlegényt.) Mi egymás mellett maradunk. (Stefihez.) Hallottál már valamit Ponciusról és Pilátusról? Nohát. Mi éppen olyan elválaszthatatlanok vagyunk, mint azok. Az asszony, az nekünk csak szükséges rossz. Stefi, te ülj ide mellém, te pedig, isteni Lili, oda a barátom mellé.

Stefi, Lili (leülnek).

Pincér (ki időközben talpra állított két poharat és pezsgőt töltött, pincéri vigyázzállásban megáll).

A mulató úr: Muzsikát!

Pincér: Igenis, nagyságos úr! (El.)