Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 16. szám · / · Figyelő

Lengyel Menyhért: Egy új regényíró

Egy magyar regény kézirata jutott hozzám a minap, - este elkezdtem olvasni, bizonyos felkészültséggel és elszántsággal, mely ismeretlen kéziratokkal szemben nagymértékben indokolt, - azonban mihamar az a láz fogott el, mely bizonyára ismerős mindenki előtt, aki szeret olvasni, egy könyvbe belebújni, vitetni magát az olvasmány sodrától, míg végre a végén kiköt s hősei sorsát rendesen elintézettnek tudván, még egyszer nyugodtan végiggondolja az érdekes történetet. Reggel lett, mire a kézirat végére jutottam s az a biztos érzésem támadt, hogy itt egy új regényíró jelent meg. Engedjék meg, hogy mielőtt a könyv az önök ellenőrzése elé kerül, új írónkról és regényéről néhány szót mondjak, a közlésnek olyan elemi szükségérzetéből, mely arra készteti az embert, hogy egy barátjának vagy ismerősének másnap azt mondja: "képzeld, a múlt éjszaka egy érdekes új magyar regényt olvastam."

A regény címe: "Varjú a toronyórán" s szerzője Csathó Kálmán, akinek tudtommal ez az első könyve. Ehhez képest egyenesen meglepő, hogy milyen biztonsággal, mértéktartással s magától értetődő folyamatossággal mondja el történetét, - érezni lehet, hogy elemében tudja magát, hogy nem eltökéltségből ír, nem szánta el magát arra, hogy "na most írok egy regényt", hanem neki ez a kifejezési formája, született elbeszélő, aki alig várja, hogy végigmondhassa meséjét s a másikba kezdjen, - kevés könyv árulja el annyira az író bőségét s nagy tartalékját, mint ez az új magyar regény - ami után egész biztosan a regények sorozata fog következni. Itt az okosan visszatartott energiák nagy lendülete érezhető, mely nem fecsérelte el erejét harminc éven alul ifjúkori kísérletekben, megtartotta kedvét s frissességét s még nem jött rá, s nem bágyasztotta el a tudat, hogy milyen nehéz írni.

Nem akarom új írónkat túlbecsülni s el kell mondanom róla, hogy nem az a fajta, akiben a különös dolgokat kedvelő esztétikusoknak s a kávéházi tippelőknek sok öröme lesz. Csathó Kálmán sohasem lesz meg nem értett író, - nem lesz úgy, hogy két-három titokzatos ember egy kávéház mélyén megállapítsa róla, hogy ő a magyar Knut Hamsun. Igen sokan és nagy passzióval fogják olvasni, mert érdekes, nagyon mulatságos és az élet szép színe és játékossága tükröződik benne vissza. A mellett ez az új elbeszélő kitűnően konstruál - jól összetartja a szálakat s dramatikusan fejleszt - ritka erény az újabb magyar regényirodalomban. Biztos, hogy igen népszerű lesz, sokan fogják olvasni, - azt hiszem Csathóban az a regényíró jelenik meg, akire éppen szükség van, a kellemes magyar beszélő.

És még talán sokkal több. A "Varjú a toronyórán" egy néni védőszárnyai alatt Pesten élő két leány története, - vidékről jött népek, - és a társaságuk, a regény alakjai mind ilyen vidékről felkerült emberek, akik a zajos, lármás s nekik idegen Pesten, külön kasztban élnek, történeteik, szerelmeik, egész életük sajátságosan át van itatva származásuk emlékeivel. Csathó nagyon sokat tud róluk s megható gyöngédséggel és szeretettel kezeli őket, a történet mélyén élénken éreztetve a folyamatot, mely ezt a generációt városivá teszi. És van még a regényben valami egészen figyelemreméltó, egy fiatal lány teljes természetrajza, aki kiszemel magának egy férfit s minden akadályon keresztül magához vonzza. E leány külső és belső élete, logikátlansága, ugrásai, magaviselete, praktikái az egész új típus olyan igazi írói látással van életrekeltve, ami a legnagyobb bizalmat ébreszt új elbeszélőnk kvalitásai iránt. Itt egy nagyon rokonszenves tehetség jelentkezik, akinek sok mondanivalója és szép történetei vannak, melyeket ő nagy kedvvel fog nekünk elbeszélni és mi örömmel hallgatjuk.