Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 21. szám

Ady Endre: Mégsem, mégsem, mégsem

Fölgyujtogattam minden hevülésem,
S hideg szemmel is megvizsgáltam magam;
Hitem, harcaim, bús kétkedéseim,
Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem
Beléd oldódnom, szent, gyötrött Sokaság.

Nem csillapitnak könnyes vigaszaid
Csillapító, nagy együtt-szenvedésben,
Vérző, egyszerű meghajlásra a Sors
Nem tud rábirni mégsem, mégsem, mégsem -
Külön szenvedek emberként, magyarként.

Százszor próbáltam elűzni sejtésem
S megharagvásom sötét démonait
S úszni az áradt, együttes vizeken,
Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem
Külön utálok s külön nem enyhülök.

Bár teljesednék jámbor bizakodók
Golgotás hite nagy teljesedésben,
Bár megszépülne, jobbulna a világ.
Ugy fáj ez a Most s mégsem, mégsem, mégsem
Szabad beállnom hivőnek hitetlen.