Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 18-19. szám · / · Figyelő

Felvinczi Takács Zoltán: Új csataképek

A jövő - a közeljövő - kideríti, hogy nagy szövetségesünk, Németország milyen súllyal esik a világot mozgató hatalmak mérlegébe. Azt azonban, hogy a németség minden tekintetben a helyzet magaslatán áll, már az eddigi események is megmutatták.

Módunkban van ennek bizonyítására egy igen jellemző, bár egyelőre másodlagosnak látszó jelenségre hivatkozni, mely szerint az eddig nehézkesnek, erőszakoltnak látott német (szabatosabban: porosz) művészeti kultúra már feltűnően érzékeny, a nagy eseményekre magától és azonnal visszaható elemnek mutatkozik.

Nem változtat sokat a dolog érdemén az sem, ha az esetet a német vállalkozó szellem javára írjuk. Akkor is különös beidegzettség, páratlan fogékonyság jelének értelmezhető.

A "Kriegszeit" próbaszámának megjelenése ad alkalmat e megállapításra. A háborúnak e sajtóterméke "Künstlerflugblätter" alcímet visel. Kiadója természetesen Cassiser Paul Berlinben. Külseje a "Sturm"-ra emlékeztet. Közönséges sárgás papírja nem vesz fel finomabb nyomást.

A címlapot fedő kőrajz a Liebermanné. A berlini királyi palota előtt rajzó tömeg látható rajta, amint az áldozatra kész lelkesedés viharos kitörésével fogadja a császár beszédét. Elevenen mozgó, de azért egységes zárt hatású folttá összevont alakok. Csupa élet, egyetlen pozitív forma nélkül. Hasonló benyomást kelt egy másik, energikus pillantással felfogott utcai jelenet. (Rajzolta Mopp.) A fővárosi nép a nagy ívlámpák alatt a lapok friss kiadásainak győzelmi híreit olvassa.

A közvetlen impresszió alapján, könnyű vázlatossággal készült litográfiákhoz jól illik Meier-Graefe néhány soros glosszája: "A háború ránk szakadt. Tegnap óta mások vagyunk. A szavakért, programokért folytatott küzdelemnek vége. Szélmalmok ellen harcoltunk. A művészet sokaknak időtöltés volt. Voltak színeink, vonalaink, képeink. Volt fényűzésünk. Voltak emlékeink. Ami hiányzott, a tartalmat, azt hozza most, testvérek, az idő. Legyünk méltók hozzá... Tüzes örvények, nyomorúság és vér, szeretet és szent gyűlölet válnak élményekké. - Jaj a művésznek, kinek ma nincsenek élményei..."

A szerény köntösben megjelenő, de a németeket jellemző monumentalitás grafikai érzékkel kiállított lapon átlüktet az az egységes magasba csapó lendület, mely a birodalom népeit ma nem álmodott erőkifejtésre képesíti. Hettner Ottó rajza - az első zászló elhódítása - jelképezi legvilágosabban e nagy fellángolás elemi erejét.

E nehány művészi ötlet azt a reményt kelti, hogy az ilyfajta csataképek új klasszikus műfajjá fejlődnek a németek keze alatt. Az ő hivatásuk kell legyen a modern csatakép megteremtése. A világháborúban vállalt szerepük, a hivatottságuk mélységes átérzéséből fakadó őszinte lelkesedés hozza ezt magával. Tőlük, a helyzet uraitól, várhatjuk azt a mi érzésünknek megfelelő csataképet, mely nem epizódszerű, mint a régi, nem ágaskodó fehér lovak, nem színpadias párviadalok körül hullámzik, hanem emlékszerű vonalakban s foltokban a tömegek erejét juttatja kifejezésre.

E vulkánikus tömegérzés elemi erővel ragadja diadalról diadalra szerencsés szomszédainkat. Várva várjuk tőlük ez új energiatermék behozatalát. Tőlük s azoktól, kik közülünk velük együtt küzdenek. Sokszorosan legazdálkodott társadalmunk egészséges légkörre, szabad fejlődésre vágyik. Szeretné átérezni tudni azt a fellángolást, mely a német erejének fölöslegét csataképek alkotására bírja. S nagykorúsítását azoktól várja, kik élethalál harcából jogosult önérzettel térnek vissza.