Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 9. szám

Ady Endre: Én bús ibolya-vetésem

Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott rád, óh, nagyon érzem
S itt busulok a jégverésen,
Holott csak egy szó nem talált meg,
Én asszonyom, ibolya-vetésem,
Egy szó, kit más nem mondhat senki.

Pedig a neved sem menthetted ki
Szavaim nyári viharából
S messzi villámokként cikkáztak
Mégis a szavaim, és fáztak
Egy szóba állni s csapni elébed.

Ez az egyetlen villám a vétek,
Minden és minden-rontó semmi:
Féltem, hogy valaha is tudjad,
Milyen egy és jó tudnék lenni
Tul a nyáron és jégverésen.
S jaj, ez az egy szó nem csapott le,
Én asszonyom, bús ibolya-vetésem.